2011. évi évadnyitó túra a Tatárhavasra

Lelkesen, a hótaposók és bélelt nadrágok, dzsekik elÅ‘készítésével készülÅ‘dtünk az elmúlt napokban a Csabai Bihargók 2011. évadnyitó túrájára, a Tatárhavasra. Aztán az idÅ‘járás gyorsan változott, a csütörtöki -10°C után szombatra már +10-et jeleztek elÅ‘re, így nem tudhattuk biztosan, milyen idÅ‘járási körülmények várnak majd minket szeretett Biharunkban. Most is szépszámmal gyűltünk össze, 26-an vágtunk neki az útnak.

A szervezÅ‘k a lehetséges túraútvonalak közül a hosszabb, de kevésbé meredek vasaskÅ‘falvai, illetve a rövid, de húzósabb kiskohi útvonal közül az utóbbit választották kiindulási pontul. Így a Medve-barlang elÅ‘tt elhaladva Kiskoh falu túloldalán a pisztráng-telepnél álltunk le a gépkocsikkal. A túra egybÅ‘l egy igen meredek szakasszal kezdÅ‘dött, amit csak némileg enyhített a cikkcakkozó szerpentinösvény. Többször is meg kellett állni egy kis szusszanásra. A meredek szakaszon túljutva, végig az erdÅ‘k közötti tisztásokon haladva kerülgettük a dombokat, fordított S betűt formázó útvonalon, míg megpillanthattuk a Tatárhavas kopár csúcsát. A tavaszias idÅ‘ben félúttól már néhány cm-es hó emlékeztetett minket, hogy mégiscsak téli túrán vagyunk. Az idÅ‘járás egy kicsit a természetet is megtévesztette. Január elején néhány krókusz nyílásával próbálta sürgetni a tavaszt.

A Tatárhavas kopárságával a MezÅ‘havasra emlékeztetett, bár a szabályos buciformát itt aszimmetrikussá tette a meredek sziklás délnyugati oldal. Az erÅ‘s szél, amely a csúcs közelébÅ‘l lefújta a havat, minket is arra késztetett, hogy egy kicsit szélárnyékosabb helyre vonuljunk a csúcscsokik és újévköszöntÅ‘ pezsgÅ‘k elfogyasztásához. Azt, hogy milyen jó kis csapat alakult ki a Bihargóknál, jól jelzi, milyen sokan cipeltek fel magukkal teli pezsgÅ‘süvegeket is, hogy méltóképpen köszönthessük az új bihargós évadot. A pezsgÅ‘k még az évadnyitó túrára emlékeztetÅ‘ címkét is kaptak.

Borongós, felhÅ‘s idÅ‘ben értünk fel a csúcsra, azonban a pezsgÅ‘bontások közben az ég tisztulni kezdett, így már teljes élességben élvezhettük a kilátást a Belényesi-medencére és a mögötte húzódó Béli-hegységre. Délnyugat felé a Fehér-Körös völgyébe beszorult ködpárna fölött még a Zarándi-hegység is jól látszódott. Sajnos kelet felÅ‘l nem tisztult ilyen gyorsan az ég, így a kilátóhely fÅ‘ látványosságának számító Nagyhavasi-gerinc vonulat csúcsai felhÅ‘kbe burkolóztak.

A pihenÅ‘t követÅ‘en még leereszkedtünk a Tatárhegy túloldalán, és a szemközti magaslatra felkapaszkodva Boga-telepre is rálátásunk lett. A telep bejáratánál magasodó Indián (De Gaulle)-szikla a Szeglet-havas tömbje mellett törpévé zsugorodott. Remek kilátásunk nyílt még a Galbina-szirtre, a Flóra-rétre és mögötte a Galbina-kÅ‘köz is behatárolható volt. Visszafelé a Tatárhavas csúcsát északról megkerülve tértünk vissza arra az útra, amelyen jöttünk.

Ekkor még csak két óra volt, és mivel igen jól álltunk idÅ‘vel, felvetÅ‘dött (mivel felvetettem), hogy a GPS szerint 400 m-re vagyunk egy kevésbé ismert, csak a térképek némelyikén szereplÅ‘ barlangtól, talán próbáljuk megkeresni. A barlangnak magyar weblapokon csak a neve szerepel: Bükk-barlang v. Tölgyes-barlang néven említik. Azonban a környezÅ‘ múzeumokban jócskán szerepelnek az itt fellelt aragonit-képzÅ‘dmények és kalcit-kristályok. A barlang kereséséhez nekikezdtünk leereszkedni az alattunk folyó Fagului-patak völgyébe. BükkerdÅ‘ben, néha negyven-ötven fokos lejtÅ‘n haladtunk, hogy behatároljuk a barlang lehetséges helyét. Sajnos azonban, a neten fellelt koordináta pontatlannak bizonyult, és nem találtuk meg a mintegy 1500 m-es barlang bejáratát.

Így továbbereszkedve, a patak menti úton indultunk Giulesti falu irányába, a pisztrángtelepnél hagyott kocsikhoz. Útközben a tükörjéggé fagyott sokméteres „korcsolyapályák” emlékeztettek minket arra, hogy ez bizony téli túra. Különösen a patakot átszelÅ‘ hidakon volt érdekes az átkelés, mert mindegyiket tükörsima jég borította, és csak reménykedhettünk benne, hogy egy véletlen megcsúszáskor nem esünk át a híd keskeny peremén, a patakba. A nehézségekért némileg karpótolt minket az út menti jégképzÅ‘dmények és hosszú jégcsapok látványa.

A csapat élén egy vízmosás mellett éppen elhaladva, egy rövid „héj” kiáltásra és hangos robajra lettünk figyelmesek. A vízmosás felsÅ‘ részénél a favágók a kiáltással egyidÅ‘ben már útnak is indítottak egy mintegy 70-80 cm átmérÅ‘jű, többtonnás fatörzset, amely néhány méterre tÅ‘lünk az út közepén állt meg. A mögöttünk jövÅ‘k alig tudtak visszalépni a fatörzs elÅ‘l a jeges úton.

Áthaladtunk Giulesti falun. A falu túloldalánál egy igen meredek ösvény a nevezetes Mikula-barlang bejárata mellett vezet el. A barlang A kategóriás védettségű, látogatni nem lehet, így lent az útról csak a vasrácsos bejáratát láthattuk. Néhány száz méterrel továbbhaladva visszaérkeztünk a pisztrángtelephez, amely mellett a kocsikat hagytuk.

A január eleji évadnyitó túra ezúttal inkább tavaszias jellegűre sikerült. Arról, hogy a túra nem az indulási útvonalon fejezÅ‘dött be, én tehetek. Akit ez kellemetlenül érintett, attól elnézést kérek.

Köszönjük Nagy Atinak a szervezést!

Külön köszönet Magyar Robinak, hogy errÅ‘l a túráról, számtalan más túrával egyetemben, a megújult honlapon olvashattunk!

Varga Sándor