II. Mikulás túra

Igen jó gondolatnak tűnt a Vigyázó megtámadása ebben a ciklonáris időszakban, amely egy nagyon emlékezetes, szép téli túrává hízott 2010. december 4.-én! Amikor már a Mikulás is betömködte zsákjába a gyerekeknek szánt apróságokat és a héten az utolsó éjszakáját aludta nyugodtan, azon a hajnalon 34 lelkes jó barát nekiment a hegynek, hogy körbenézzen a Kalota-havas tetejéről, és hogy újra együtt legyen, újra együtt érezze az északkeleti szél zord simogatását, újra együtt emelkedjen fölé, a hidegpárnás síkvidék egyhangúságának! A héten itthon sok eső hullott alá, de aki ritkán jut ki a hegyek világába, és aki már gondolatban mindig a havas hegytetőn sétál, az semmiképpen nem fog az Alföld tengersík vidékin maradni, még akkor sem, ha az időjárás nem éppen kiránduló jelleget ölt!
Az idei Mikulás túrára összejött itt sok jó barát, mosolygós ismerős, és akik most érezték először az igazi tél hegyi illatát! Már korán reggel nagy ujjongások törtek elő a szívekből, amikor a sötét parkolóban, háttérben a megannyi becsomagolt fenyővel megérkeztek a 8 autóból előbújó álmos arcok... A hegyen nem mindennapi vízhozammal várt minket a Rekiceli-vízesés, a hegyről lezúduló patakok is helyenként új utat törve hagyták el a magasabb régiókat. A sok fotózással szépen elrepült az idő és délben már a Fehér-kövek mellett ebédeltünk, s erőt gyűjtöttünk az egész túra egyetlen meredekebb szakasza előtt. Különös élmény volt megérkezni az idei téli időszak első havas rétjére. Csak úgy szívtuk magunkba a friss hideg levegőt! Az emelkedőn hátra-hátra tekintve elénk tárult a Fehér-kövek alatti óriási katlan, és a látvány valahogyan erőt adott a továbbhaladásra! Két csapatban értünk föl a Vigyázó-csúcsra (1836m ), és a körpanoráma nyújtotta látvány magával ragadott minket. Mire fölértünk mindenki megtalálta a hátizsákba rejtett télikabátot... Fülünkbe súgta a szél, hogy azt az egy réteget még húzzuk a hátunkra, mert ott már Ő az úr! Elkészültek a csúcscsoki kockák az osztogatásra, a fotók és a szemekben látszott az öröm! A csapat egyik fele leindult vissza a Fehér-kövek irányába, helyenként gatyafékkel, a többiekkel pedig elsétáltunk a Meteorológiai Állomásra egy kis látogatásra az ott szolgálatot teljesítő " hegyi emberekhez ". Körbejártuk az állomás épületét, és beszéltettük a meteos urat, aki beszélt... Az időjárásról, az elszigeteltségről, a farkasokról, medvéről, a szélről, a házról és a magányról!  Elgondolkodtató az ő élete!
Jókedvvel, jóérzéssel indultunk le a hegyről és boldogok voltunk, hogy ennyire kegyes volt hozzánk az időjárás. A túra során csak szűrt napsütés mellett láttuk a Napkorongot, de nem fáztunk. A széllel fönt barátkoztunk össze , lentebb nem zavart bennünket, és csapadéknak nyoma sem volt . A gerincről szépen láttuk a Bocsásza (1792m) ikercsúcsát, a Nagy-Bihart (1849m) és a Béli-hegységet is. Felejthetetlen élményt adott a szeretett Biharunk a II. Mikulás-túrán !
Erős alkonyatban értünk vissza autóinkhoz, s szerintem hazafelé szép gondolatok szálltak a megfáradt testekben!
Köszönjük e szép túra tervezését Nagy Atinak! Ati és Ili ma sajnos nem tudott csatlakozni a közös élményekhez, de hamarosan újra együtt taposhatjuk a hegy kemény talaját, velük!

  Üdv. Papati