Czárán Gyula nyomdokain (I.)

Egy természetjárónak a Bihar-hegységrõl szinte azonnal a Csodavár, a Szamos-bazár vagy a Galbena-szoros jut eszébe, hiszen ezek a látnivalók a környék legértékesebb ékkövei, híresek mind határainkon innen, mind pedig külföldön. Többé-kevésbé beárnyékolják a környék más látnivalóit, pedig azok is megérdemlik figyelmünket. Mellõzöttségük mit sem ártott szépségüknek, bár Czárán útjai, jelzései, hídlásai mind eltûntek, ezért túránk kicsit kényelmetlenebb lesz, mint egy kitaposott ösvényen, de annál sokkal kalandosabb!
A csomagolásra nem térek ki külön, hiszen mindegyikünk volt már kisebb-nagyobb kiránduláson. Ami nagyon fontos, az a túrabakancs, sátor (azok számára, akik ezt az olcsóbb szálláslehetõséget választják), esõköpeny és zseblámpa. Ha minden készen van, akkor induljunk! Már csak egy dologra van szükségünk: jó idõre!

Boga körút

Mivel az elõzõ számban a személygépkocsis megközelítést javasoltam, túráink nagy részét - ezt is - eszerint fogom leírni.
Az "aszfaltos" útvonal a következõ: Arad-Pankota-Borosjenõ (Ineu)-Halmágycsúcs (Vârfurile)-Vaskohsziklás (Dr. Petru Gorza vagy ªtei)-Szedres (Sudrigiu)-Vasaskõfalva (Pietrosa). Aradtól Halmágycsúcsig a 79A jelzésû országos fõúton megyünk, majd rátérünk a Nagyvárad-Déva közötti 76-os nemzetközi fõútra. Szedres községig (Aradtól) 155 km hosszú az út. Innen még 12 km-t kell megtennünk (szintén aszfalton) Vasaskõfalváig. Honctõ (Gurahonþ) helységtõl igen szép tájakon vezet utunk, lombhullató erdõk és napsütötte tisztások váltakoznak, kellemesen hatnak a síksághoz szokott szemünkre. Néha elõtûnik jobbra, kelet felé a táj felett õrködõ fenséges Nagy-Bihar (Curcubãta Mare ) 1849 m-es csúcsa, rajta a tévétoronnyal.
Vasaskõfalva elõtt teljes pompájával tárul elénk a Bihar északi gerince: az Istenek Havasa (Bohodei), a Mezõhavas (Vf. Poieni), a Horgas havas (Gârligaþi). A kéklõ távolságon túl csak sejtjük, mi mindent rejtenek a sûrû erdõk: megannyi szépséget, melyek oly kedvesek voltak Czáránnak.
Kellemes érzéseink azon nyomban eltûnnek, amint az elsõ házak után jobbra fordulva beérkezünk Vasaskõfalvára. A falu eredeti hegyi településként igen kedves lehetne, az azt kettészelõ Köves-Körössel együtt, ha annak partjait nem lepné el a szemét. Szemét, mely csökönyösen ragaszkodik útvonalainkhoz, egy tapodtat sem hátrálva, állandóan figyelmeztetve bennünket arra, hogy hol és kikkel élünk együtt. A patakok partjai - nagy áradások esetén - automatikusan letisztuló szemétlerakó helyek.
De kövessük tovább a (bal kéz felé esõ) patakot, mely kivezet minket a helységbõl. Az aszfaltnak búcsút mondunk, és halk fohászok közepette kerülgetjük az erdészeti út gödreit. Az úttal párhuzamosan haladó patak (fõleg esõs idõszak után) igazi kanadai jelleget ölt magára. Zúgása figyelmeztet, hogy itt õ az úr, és ezt el is hisszük neki, mivel sok helyen látjuk harapásai nyomát az út szélén.
A falu után 2 km-re útelágazáshoz érünk. Itt torkollik (balról) az Aló patak vize a Köves-Körösbe. Mi a kék kereszt turistajelzés mentén folytatjuk utunkat tovább elõre. Újabb 3 km után elhagyunk egy jobb oldali utat, mely a Galbena völgyébe vezet.
A bal oldalon épült Bulz menedékház után elõtûnik a Bulz-kõ hatalmas tömege. Tõle 400-500 m távolságra kettéválik utunk: a jobb oldali (a kék kereszttel) felvisz Pádisra, a bal oldali pedig - a patakon át (itt már Bulz a neve) - a Boga-telepre vezet bennünket. Itt található a Boga menedékház, mely a Bulz-házzal együtt szállást tud biztosítani éjszakára, tavalyi áron kb. 150 000 lejért.
Elhagyjuk a menedékházat, majd igen csinos hétvégi villák között haladva, 500 m után, az utolsó keresztezõdésnél jobbra fordulunk, átkelünk egy hídon (Boga-patak) és kb. 200 méterrel arrébb egy tisztáshoz érünk. Kitûnõ sátorozóhely! Vasaskõfalvától idáig földúton megtettünk 9-10 km-t.
Miután kipihentük az autóút fáradalmait, esetleg falatoztunk is egyet, nekiveselkedhetünk a Boga körút vízeséseit megtekinteni. Mivel Czárán útjai elpusztultak, izgalmas, felfedezõ jellegû túrára van kilátásunk. A tisztást keleti irányban hagyjuk el a Boga-patak mentén haladva, míg kb. 100-150 m után átkelünk a jobbról lefolyó Bulbuk (Bulbuci) patakon. Most már ennek a vizét követjük felfelé, folyásirány szerint jobb oldalon, egy széles ösvényen. Ennek végénél, pár száz méter után, átkelünk a patakon, ahol gyenge ösvény és halványpiros pont segít a tájékozódásban. Az indulástól számított 30-40 perc eltelte után már hallani lehet a vízesés zúgását. Még pár lépés és már meg is érkeztünk a Háromkirály-vízesés (Cascada Bulbuci) legalsó részéhez, a Gáspár-eséshez (az elnevezések Czárántól származnak). A víz az áthajló szikláról függönyként hull a mélybe, akár mögé is bújhatunk, mert "megússzuk szárazon". Csodálatos élmény a vízesés alatt eltölteni pár percet! Innen átmegyünk a patak jobb oldalára, és ahogy lehet, egyre feljebb, ahol elõtûnik a vízesés középsõ (Menyhárt), majd legfelsõ (Boldizsár) része is. Czárán kalauzában (Kalauz a Biharfüredi kirándulásokra) szerepel egy hely, ahonnan belátható a vízesés mindhárom része, de bevallom, én nem találtam meg. Valószínû, hogy azóta évszázados fák takarják a Czárán által említett kilátókat.
A vízesést elhagyva balra kanyarodunk, most már enyhébb emelkedõn haladva. Csak arra kell figyelnünk, hogy tartsuk a keleti irányt addig (mert itt már nincs sem jelzés, sem ösvény), amíg jobb felõl nemsokára feltûnnek a Mataringa-bérc meredek mészkõsziklái.
Párhuzamosan velük tovább megyünk addig, amíg baloldalt felbukkan egy vízmosás, egy völgy felsõ része (száraz idõben ne számítsunk vízre!). A vízeséstõl idáig még 40-50 perc telt el. Ha követjük a vízmosást a jobb oldali gerincen (ahogy lehet), 15 - 20 perc alatt kiérünk egy sziklakilátóhoz, ahonnan nem lehet továbbhaladni, de viszont madártávlatból láthatjuk a völgy egy részét. Ez volt Czárán egykori kilátója! Ha kifújtuk magunkat, visszafordulunk a járatlan ösvényen a vízmosás kezdetéig. Innen már egyszerûbb a dolgunk, ugyanis nincs más tennivalónk, mint lefelé haladni a völgy medrében, amíg elérjük az Osel-szakadék felsõ peremét. Továbbhaladni csak a mederbõl kimászva bal felé tudunk (a szakadék nem járható!); igen meredek, esõs idõben csúszós úton lefelé haladunk, félóra alatt érkezünk meg a már ismerõs Boga-patak partjára. Czárán kiépítette az Osel-szakadék egy részét, hogy láthatóvá tegye, de ennek ma már nyomai sem találhatók meg. Kárpótlásul lefelé menetben itt-ott be lehet pillantani az ördögi szakadékba.
Leérve végül a Boga vizéhez, tegyünk még pár lépést jobb felé, hogy megpillantsuk a fenséges Osel-vízesést, jobb oldalán egy sziklafülkével. Czárán Schmidl-esésnek nevezte, a híres XIX. századi geológus emlékére.
Aki nem fáradt el eddig a barangolásban, az követheti a patak folyását felfelé, egészen a forrásig, a Boga vízkeletig, mely a Boga-várban van. Szédítõen magas sziklafalak amfiteátrumszerûen vesznek körbe minket.Visszafelé a patak partján kb. 1 óra alatt újra az autónknál lehetünk. Az egész körút idõtartama nem haladja meg az 5 órát.
Aradra visszatérni ugyanazon az úton lehet, amelyiken jöttünk, vagy Belényes-Szalonta-Arad útvonalon. A távolság mindkét esetben ugyanaz.
Kellemes pihenést kívánok - a következõ túráig.

Siska-Szabó Zoltán

Könyvészet: Mátyás Vilmos - A Bihar hegység

(Megjelent az aradi Szövétnek c. aradi kulturális szemle 2001. júniusi számában)

A cikkhez tartozó képek