Kirándulás a Révi szorosban (Nyílt túra 2004)

Kirándulás a Révi szorosban

(Nyílt túra, 2004. április 17-18.)

Nagy lelkesedéssel indultunk útnak, hiszen legtöbbünk számára még ismeretlen hely volt a Királyerdõ hegység. A leírásokból már tudtuk, hogy gyönyörû sziklaszorosok, barlangok, kilátóhelyek mellett vezet el tervezett túraútvonalunk.
A határátkelés és az utazás zavartalan volt. Hamar megérkeztünk Révre, ahol a személygépkocsikat a futballpálya mellett hagytunk, majd útnak indultunk.
Felkapaszkodtunk a Révi szoros jobb oldali sziklapárkányán vezetõ ösvényen, ahonnan gyönyörû kilátás nyílt. Alattunk, a szorosban a Sebes-Körös hömpölygött, a távolban pedig ott kéklettek a Réz- és Meszes-hegység csúcsai.
Mintegy két órán keresztül tartott panoráma-utunk, ami után leereszkedtünk a szorosba, a Zichy barlanghoz. A barlangba, sajnos, nem tudtunk bemenni, mert az elõzõ napok esõzésétõl annyira megemelkedett a barlangi patak vízszintje, hogy nem volt biztonságos a barlang megközelítése.
Megcsodáltuk a barlang közelében található szép vízesést, majd kicsit fájó szívvel haladtunk tovább az egykori EKE menedékház mellett, szomorúan látva annak elhanyagoltságát, gazdátlanságát.
Ez után elindultunk a szoros bal oldali panorámaútjának bejárására. Útba ejtettük a három Devence barlangot, a Két Püspök sziklát és hamar felértünk a hegygerincre. A kiadós ebédet követõen folytattuk utunkat. Gyönyörû volt a zöldellõ erdõ, a nyíló virágok látványa. Az idõjárás kegyes volt hozzánk, az elõrejelzés ellenére nem kellett elõvennünk az esõkabátot.
A panorámaút végén visszatértünk a szorosba és a vasút mentén, a legrövidebb úton igyekeztünk vissza az autókhoz. Útközben még megcsodáltuk a Tündérvárat, ahol egy barlang szájánál középkori õrtorony romjai még ma is állnak.
Autóba ültünk, majd Rév utolsó, még ma is mûködõ fazekasmûhelyébe látogattunk, majd folytattuk utunkat Sonkolyosra, a Zenovia menedékházhoz.
Késõ délutáni program gyanánt, személyautókkal felmentünk a Sonkolyos feletti magas csúcsra, ahonnan szép kilátás nyílik. Visszafelé jövet, bementünk egy román család házába, ahol betekintés nyertünk mindennapjaikba és egy kisebb vendéglátásban volt részünk.
A menedékházhoz érve, ahogyan a pihenéshez készülõdtünk, volt közöttünk olyan, aki sátorozni szeretett volna és voltak, akik a menedékházat választották. Este bográcsost fõztünk, majd nyugovóra tértünk.
A második napon elõször a Magyar barlangot látogattuk meg, amelynek bejáratához, a Sebes-Körös felett, függõhíd vezetett. Ezt követõen a Méhséd völgyét szándékoztunk bejárni. A völgy nagyon szép volt, mindenfelé rengeteg virág nyílott. A csoport egyik tagja, a Tanár Úr, nagy szakértõje az élõvilágnak és lelkesen soroltan a növények és állatok magyar és latin elnevezéseit.
A völgy felsõ végén bejártuk a Bíró Lajos barlangot, amely nagy kaland volt a merészebbek számára, hiszen több helyen is, csak térden felül érõ vízben gázolva lehetett továbbjutni. A közelben található egy száraz barlang is, így azok, akik nem vállalkoztak a vizes túrára, azok ezt járták be.
A barlangászás után kerülõ úton tértünk vissza a hegygerincen. Az út végén egy meglehetõsen nehézkes terepen ereszkedtünk le a menedékházhoz. Már esteledett, fáradtak is voltunk, de mindannyian élményekkel gazdagodva indultunk haza.

Kocsis János