Egy szép nap a Biharban

Egy szép nap a Bihari-hegyekben

Nagyon korán volt még, amikor útnak indultunk Gyuláról. A békéscsabai kirándulókkal a határnál találkoztunk. Mire kivilágosodott, már a Bihari-hegyek lábánál jártunk. Harasztos falunál, aminek a román neve Ferice, kiszálltunk az autókból, felvettük a hátizsákokat és útnak indultunk. Kicsit borongós volt az idő, induláskor nem is láttuk a párától, hová megyünk. Elég sokan voltunk, 34-en vettünk részt a kiránduláson. Alig tettünk meg egy kilométert, barlanghoz értünk, melynek az első része cseppköves, a második része pedig kanyargós, patakos volt. Barlangnézés után elég sokat gyalogoltunk, és egy kilátóhelyre értünk. Szép lombhullató erdőkön mentünk keresztül. A levelek már sárgultak. Közben egyre jobb lett az idő és messzire elláttunk. Összesen négy órát gyalogoltunk felfelé. Néha fárasztó volt, és olyankor pihentünk egy kicsit. Mikor felértünk a hegycsúcsra, nagyon gyorsan haladtak a felhők a fejünk felett, és néha alig láttuk a tájat.

A túravezetőnk, Zoli bácsi elmondta, hogy ez a hegycsúcs 1106 méter magas, Harasztosi Magura a neve, és 700 méterrel van magasabban, mint az a falu, ahonnan elindultunk.

A hegytetőn sok katicabogár volt egy nagy kőnél. Két színes légyölő galócát is találtunk. Megpihentünk, megebédeltünk, gyönyörködtünk a tájban és sokat fényképeztünk. A tesómmal, aki most első osztályos, és más gyerekekkel jót futkároztunk és hemperegtünk a nagy fűben.

Lefelé másik úton jöttünk, gyorsan haladtunk. Hatalmas pöffeteg gombákat láttunk. Egy legelőn lovak legeltek, nagyon szelídek voltak, és meg is simogattuk őket.

Hamar leértünk a faluba, ahol az autók voltak. Sajnáltuk, hogy véget ért a kirándulás. Kicsit fáradtak voltunk már, de azért nagyon jól éreztük magunkat, és elhatároztuk, hogy máskor is jövünk kirándulni a Bihari-hegyekbe. Mire besötétedett, szerencsésen hazaértünk Gyulára.

Kocsis Eszter