Jankuly Csodamimi Háza Naplója

Jankuly „Csodamimi”

Háza Naplója

Kirándulás a Biharfüred-körül (Kusztura-körút) és a Királyerdőben

2008. Május 17-18.

Résztvettek, azaz bajnokok: Bánáti Aliz, Barati Zolee, Spongya Bob, Kiss Zsolti és fiacskája „Kunkori- Boldizsár”, Apehos Annus, Jiimbó+ Jiimbó Mobil, Robertó Bagó Baggió, Budai „Katica” Renáta,  Summer Peter,  valamint vendéglátónk és kalauzunk Jankuly Csodabogár Imi vagyis „Csodamimi”és a Bihargók Kapitánya, Sólyom Misi vagyis szerény személyem.

Vezető: Bánáti Aliz, aki híven és lelkesen vezetett minket és kb. még vagy 20 sorstársunkat.

Hangulat: Túra elején bizakodó érdeklődő, legelső emelkedő után a visszafordulóknak egy kis csalódás, majd a túra végéig váltakozó, a lelkesült csodálat és a mélységes kétségbeesés között. A nap végeztével csodás hirtelenséggel csapott fel hangulatunk lángja, mely heves tűzzel égette el a fáradtság nyomait.

Alkalmatosság: saját alsó végtagjaink, melyek a remegések különböző fokain táncolva vittek előre minket változatos utunkon.

 Idő: Oly szép volt, amilyet a Bihargók megérdemelnek, kik merészen hátrahagyják az otthon kényelmét és melegét, és a hegyek istenének kényére-kedvére bízzák magukat, melyet a Jóságos Teremtő napsütéssel és minden kínt feledtető panorámával jutalmaz.

Indulás: Csodás pontossággal és lelkesedéssel 05-40 kor a Román határon túlról ( matrica -vásárlás, tankolás, sör- vétel, minden gördülékenyen, és a legpedánsabb rendben ment)

Túránk számos résztvevővel indult, mely az első, majd második kaptató után 7!!! Fővel csökkent, kik meglepődve tapasztalták, hogy erejük majdnem átlagos, de a terep átlagon felüli.

 „Megfogyva bár, de törve nem…”mia többiek tovább indultunk és kicsit sajnálkozva visszafordult társainkon, annál nagyobb lelkesedéssel, a megmaradtakat buzdítva tovább vittük a csapatot. Kilátókban bővelkedő körutunkon, mindennek koronája, a Golgota sziklákról elénk táruló panoráma lett, melyet a finom és változatos ebédköltemények elfogyasztása után a Mező-havas megmászása követett. Utunkat végig virágos mezők övezték, amit túratársaink rendre, szép számmal meg is örökítettek.

Visszaérkezés a járművekhez, búcsúzkodás 16 óra körül, majd őrült tempóban irány Jankuly Úrfi rezidenciája, ahová napnyugta előtt meg is érkeztünk. Szalonnasütéshez készülődés, majd hosszú és élvezetes vacsora következett, ahol derék Bihargók módjára mindenki megosztotta finomságait drága barátaival, akik ezt sietve viszonozták.

A tűz melyet közösen raktunk, éjfél felé már hamvadni kezdett, de hangulatunk még akkor is magasan járt. Dalainktól, csengő nevetésünktől volt hangos a királyerdei éjszaka.

Kismagyarországban, a vendég az első, ezért tisztességgel megkínáltuk a Jankuly barátunk szomszédját, a derék, bár insteril Tanaszit, aki örömmel köszönte meg előzékenységünket.

Jiimbo széke csodálatos álomra bírta a benne kényelembe helyezkedőt, akik sorrendben a következők voltak: Legelőszőr maga Jiimbo indult aludni Mobiljába, majd őt Baggio követte. Személyem, megörülve a megüresedett alkalmatosságnak szintén belé telepedtem, de az áldott kényelem zárni kényszerítette szemeimet és így nyugovóra tértem. Engem, a junior Bihargó, Nyári Pjotr követett, akit szintén ágyba kényszerített a szék mindent elsöprő ereje.

De sebaj! Másnap kipihenten ébredtünk és vártuk az újabb kalandokat! Csodás reggeli és kávé után elindultunk a Fehé-kő szorosba, ahol a Sas kilátóból gyönyörködhettünk a tájban. A nap végén eljutottunk a Vida-tóhoz, amelyben vígan áztattuk lábunkat, míg társaink körülvágtatták a tavat.  Ezután elbúcsúztunk Jankuly barátunktól, majd hazafelé vettük az irányt. Fénykép számos készült a túrán, amelyek hívebben dokkumentálják az általam elmondottakat, mint, ahogy azt én tehettem. Ki kell még emeljem az ifjú Kiss Kunkori Boldizsárt, aki szárnyait próbálgatva fényképezett követ, virágot, túristát, és reméljük, hogy ezt tovább fogja csiszolni és mívelni.

Ezt itten, én írtam, amíg bírtam: Sólyom Mihály, aki suta krónikása voltam a történteknek