Bejelentkezés

Támogass minket!

Szavazás

Milyen gyakran kerékpározol?
naponta
69%
hétköznapokon
5%
hétvégeken
9%
ritkán
12%
nem kerékpározok
4%
Összes szavazat: 91

Bihar-hg. időjárása

Biharban jártam - Túrák ihlette versek

Esemény dátum: 
sze., 2015-03-25

Biharban jártam

Levelek esnek alája a magvető havában,
Könnyen zuhan tekintet a völgyek katlanában.
Jégszagú a levegő a Porcika hóaknában,
Kisasszon lépked a havasra szoknyájában.

Lombhullató színek remek pompája,
Mosolygó szemek különös bombája.
Fenn a magasban szabad vagyok mint a madár,
Szememnek csak horizont húzhat határt.

Hókásából feltör a kárpáti sáfrány,
Bihar felett nem száll a hósármány.
Mélységből szenvedve jut fel a vándor,
Csúcsra érve ejti rabul a mámor!

Holló hangja pattog a köveken,
Hátizsák nehezedik a derékövemen.
Jóféle nedü melegíté az ember nyelvét,
Kopott bakancs koptatja
A Kopott- csapás nyergét.

Szélesedik a látóhatár a gerincen,
Táncot jár a szél a tekergő fellegen.
Orcámra jégvirágot rajzol a tél beállta,
Seregünk baktat a magányos Magurára.

A kósza szél hegyen havat összehord,
Mintha láttam volna erre a Télapót!
Hegytetőről szétlát a vándor éles szeme,
Lelkemnek e vidék a kedvenc hegye.

A magaslati szél olyan mint a varázsló,
Tekinteteket pirosra varázsló!
Időről időre e látványban kétkedem,
Amint a hegyeken boldogan lépkedem.

Pazar panorámás Bohogyó sziklás homloka,
erős kőpiramis az Istenek-havasa.
Meredek csúszdán zuhog a Szerenád,
Dús tölgyesben a völgyrendszeren át.

Ördögmalom zuhatagnál a mámorba akadok,
De katlanába bémászok, ha bele is szakadok!
Zászlófenyők görnyednek a fagyos világban,
Szemünk káprázik a tavaszi virágnyitányon.

Biharnak aranya a káprázatos Galbinája,
ezer lépcsőn mélybe vezet a Jákob lajtorjája.
Viharban és szélben nehezen haladok,
De ezerszer szebb mintha otthon maradok!

Szívemben él a mező és havas is,
Ó, ha mesélne a Mező-havas is.
Mikor Kedvesem onnét tekintett keletre,
Szemem tüze emelkedett a fellegekbe!

Fejben folyton folynak emlékek és álmok,
Vannak vidékek ahová újra visszavágyok.
Hegyvidéken számos csoda rejlik a széles háton,
A zöld árnya táncot jár a moha acháton.

Ereszkedem szeptember ködös hajnalán,
S belépek a Nagy Portálé hatalmas ajtaján.
Epedve vár a Csodavár világa,
E látvánnyal betelni nem tudok, nem hiába.

Testem a patak tiszta vizét issza,
A bennem lévő minden elem vágyik oda vissza.
A kalandozás egyben öröm a négyzeten,
El kell mondjam néked, én ezt élvezem!

Faluszélin

Faluszélin él egy édes
kisasszony és sudár úrfija,
takaros házuk udvarán
szárnyat bont harsogva hét liba.

Szorgos kezeikkel
sürögnek s forognak,
betevőrűl meg örömökrűl
ők együtt gondoskodnak.

Szeretetben élteték egymást
hol munka is akad,
reggeli kávéra várja őket
a ház melletti fa pad.

Kemencébe mán sül is
a jó friss kenyér,
délidőben az ember
az árnyékban henyél.

Kalapja óvja fejét
a puszta melegitül,
ebéddel közeleg kisasszonya
a ház mögül.

Ágak hűse alatt
az ebédet együtt eszik,
legelő nyájat az
ágak alól lesik.

Kisasszony mossa ruhákot
a pataknak vizével,
lábira tekinté az ember
hunyorgó szemével.

Ejh, de édes galambom
vagy Te nékem...!
Minnyá es szoknyád
alája nézem!

Szoknyácska lengését
figyelé az embere,
lábaihoz érintve
forró ajaka megremege.

Ruha mán szárad
déli szélnek melegitűl,
itatni kel föl az ember
a szalma fekhelyirűl.

A hétnek legvégin
mulatozásra is mennek,
oda, hol szoknyák
meg nóták összesereglnek.

Míg Ő rendezé a konyha
edényit meg a ruhákot,
úrfi közben fát vág
meg fényesíti estére a csizmákot.

Tánchoz szoknyát keres
hajat fon a kedves,
ruhát magukra öltve
szemrevaló e kettes.

Így megyen ez faluszélin
munkából a táncba,
mikor miben fárad el a
kisasszon meg az úrfi lába.

Este felé jár a nap
hűl a levegő a pusztán,
bújnak ők dunyha alá
napnyugodta után.

Munkában,táncban meg
nótában élni szeretnek,
közös életük mindenik falatában
jókedvvel lebegnek.

Boldogan hajtják fejöket
ágynak párnáira,
szerelmökért éjjel
elhangozik egy ima!

Érzések a Hegyen

 

egy meghiúsult kopjafaállítás ihlette vers

   

 

 

 

Megéreztem én
ha ma ide eljutok,
este a csillagos ég alatt
érzésekkel gazdagon aludok.

Ha e csapattal,
ma e havasra léphetek,
minden lépésemnél
izgalomban éghetek.

Így jött el e nap hajnala
ilyenfélét éreztem én,
autónkban a szép dallamokkal
a sötét tájra meredtem én.

Késő őszi reggelen
feljő a Nap a hegyek mögött,
csodás, hogy újra itt lehetek
fény győz a sötétség fölött.

A faragott emlék várja már
a büszke és erős vállakat,
de a havasnak sziklatornya alatt
nem várják a kopjafánkat!

Erős szíve hajtja ma is
az érzelmes vándort,
a tölgyfa nehezétől
minden porcika lángolt.

Halad a boldog sereg
fáradnak a kezek,
de hátul már készülődnek
az újabb erős négyesek.

Hegyen járva fárad
a vándorló ember,
azon az emelkedőn
úgy es fölszaladok a szívemmel.

Nyeregbe lép mindenki
hol átvetődnek a szelek,
kopjafa vivők izzadt nyakán
dagadnak az erek.

Istenek-havasa alatt
egy utolsó erőt veszünk,
újabb erőt gyűjtve
a csúcsra emelkedünk.

Büszkén áll az emlék,
árnyéka ma még kérész életű,
aki velünk érez
az most tüzes tekintetű.

Hallgatjuk a verset
jó, hogy együtt lehetünk,
körbeálljuk a kopjafát
és szívből énekelünk!

Sötét árny feszült
a faragott emlékre,
még nem állhat itt Ő
a megmaradásért mindörökre!

Lefelé ismét erősek a kezek
de szaporán lépkednek,
Újra vállakra feszül a teher
e napon erős érzelmek éledtek.

Havas lábánál már
alacsonyan jár a Nap,
jókedvű beszélgetésben
a szeretet dalra fakad.

Újra a sötét az Úr
a magas egekben,
igazán boldog vagyok
hogy e napnak részese lehettem!

 
             

Ébredjen szemed.

 

 

 

 

Világra nyiss nagyra szemeket,
A mérget magadba ne engedjed.
Fejed csak értékesre emeljed,
Csak szépeknek szélesíts teret.

Örömében keresd a vadat,
Ne a lőttet, mert az már nem szabad.
Éltében akadj rá erdő mélyén,
Keresd őket az év tavaszán s telén.

Szemed ütközzön tündöklő erdősávnak
Ne a fekvőknek, kiket kivágtak e világnak.
Legyen az tavasz, vagy ősz e tájon,
tested az élő fák közé vágyjon.

Ne vedd észre világnak sivárját,
Ne húzd annak savanyú igáját.
Lásd meg gyönyörét természetnek,
Ez hoz nyugalmat beteg lelkeknek.

Füledbe ne fogadd a panaszt,
Szavaidat keserűségből ne fakaszd.
Ha belépsz a nyíló virág világába,
Elfelejted, hogy hétközben te vagy kába.

Nyisd rá szemeid a természetre,
Este hazatérsz onnan elképedve.
Rájössz, hogy van más is e világon,
Szépsége, mintha pengetnél a gitáron.

Inkább ejtse rabul szemedet a völgy,
Mint a buszon egy panaszkodó Hölgy.
Ejtsen rabul néma tájkép vonzó ezer arca,
Könnyebb lesz az életed számos nehéz harca.

         

Tiszai tanya

 

 

 

 

Tisza szele mentén települt,
gátak menti szántóra beleült.

Egy éve nem vót nyoma se,
Bihargó nem járt itt sohase.

Szántóból születő állatkert,
a csendes határ életre kelt.

Milton a neve, de ki tudja miért?
az illatos ól fekvése jól kimért.

Egyre csak jöttek az állatok,
ennyi állat nincs nálatok.

Kecske a fejét idenyomja,
mintha a szarva vakarózna.

Mangalica piheg a légyjárta ólban,
tehénmama kérődzik az istállóban.

Jóbarát a hatalmas komondor,
éhes macska ölemben dorombol.

Pulyka mérgelődik ha hozzá szólunk,
a forróság bontja a gúnyát rólunk.

Kölyökmacska nyávog a kerítésen,
napsugár villan a verejtéken.

Tollakat áztat a kacsatocsogó,
kotló mögött szapora a csibekocogó.

Hófehér kiskutyák mormolnak,
friss tejet gyakran kortyolnak.

Legyek ezrével csipkednek,
kecskék 'ily csípést nem kedvelnek.

Komondor a macskának barátja,
a nagy a kicsit nem bántja.

Eresz alatt fecskefészek épülget,
rozsdafarkú mosakodva szépülhet.

Tulajnak tutaja lent a Tiszán,
fáradt gyerekek a tejet isszák.

Tanyán van az állatnak jó helye,
mindennapi kincs a tehén friss teje.

Szalmaillat marasztal, maradok.
a sültekkel telt asztalra tapadok.

         

 

 

Színek tánca Cséffára!

 

 

 

 

Cséffára indul ki itthon nem marad,
hisz az eső reggel mégsem szakad.
Hegyek felett elősejlik a fény,
remek napunk lesz, ez tény!

Már a hajnali égbolt is jó barát,
e napnak a kezdete is igazi karát.
Esőtől nem fél a sok barát,
ma meglessük Cséffa zegzugát.

E napsütéstől szikrázó napon,
nem esett se kissé, se nagyon,
a hegyek felől érkezett a szél, a főn,
s kiült a pompás felhőn.

Sárga perdül táncra a mély kékkel,
tekintetünk vegyül a szikrázó éggel.
A repcébe röptébe zuhantunk be,
a hegyek gerince tisztult keletre!

Szembe szélben lassan haladtunk,
a bölények bundájába bele is akadtunk.
No, ha Szalontán nem szalonnáztunk,
inkább a zsíros kenyeret mazsoláztuk.

Skanzen udvarán a háznak teraszán,
Hölgykoszorút kelt életre, a
három napraforgós szeánsz!

Tempósan tekertek az elöl tekergők,
másokat megijesztettek az esőt előre jelzők.
Ki velünk jő ma, kerülgetik Őt a felhők,
tekintetünkre tapadtak hegyek és mezők.

Madarászon termálvízbe lazulnánk egy kicsit,
holnap visszaugrunk ha szerzünk egy kocsit.
Földes az út a Nemzeti Parkhoz,
szinte leragadok a traktoros nyomhoz.

Ennyi izgalomért mindenki könyörög,
a távcsőbe nézve a szem is felpörög.
Hattyúdal, gémtánc, tóparti idill,
széljárta tavon déli a lilikidill.

Eget böngészi a csapat szeme,
szélesedik a vidéken a zivatar tere.
Bihargerinc felett gomolytorony dagad,
kerekek mögé a fekete sár tapad.

Igazi ajándék e csodás idő,
a bringák nyergében felüdülő.
Szelek havának színes e napján,
zápor se kérte az eső kabátját.

Mindig máshol esett alája,
táskában maradt mindenki kabátja.
Melegünket frissíthette volna egy zápor,
de így is totálissá nőtt a mámor!

A szivárvány színeit öltöttük magunkra,
a frissítő italt töltöttük magunkba.
Mezőket esőfüggöny festi kedvire,
beteljesedik a nap üzenete estére!

Szavakat is nehézkes találni e napra,
e csapat ma mindent feltett egy lapra!
Eső ide s oda, mégsem lett semmise,
de e gyönyörű időért elhangzott néhány szentmise!

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Aktuális túráink

Ponor-rét
2024, április 6. szombat
Túravezető: Fodor Józsefné Anita
Svédország
2024, szeptember 7. szombat - 2024, szeptember 22. vasárnap
Túravezető: zsoooc

Közösségi oldalak

Támogatóink

Tartalommegosztás

Tartalomátvétel