Székelyföldi kirándulás rímekben

Székelyföld az én szememmel.

2015.07.14-20.

Első nap

E FÖLDRE LÉPÉS NAPJA

Éjnek évadján az idÅ‘ éjfél után jár,
hetek óta várjuk, hogy végre induljunk már!

Lázasan készült mindenki az útra,
kóstolni sorakozunk majd a borvíz kútra.

Álmos szemünket elcsavarja egy tánc,
egy éjjeli Szilágysági nyitótánc.

Megadjuk a módját indulásunknak,
nyoma sincs még az ájulásunknak!

Dalos és pálinkás a kezdet,
KirályerdÅ‘n ér minket a kikelet.

Királyhágón áthágtuk a szabályokat,
kockástakaróval álltuk el az utat.

Ahogyan kel a Nap, elalszik mindenki,
e föld már a gyönyörű kalotaszegi.

Kutyfalva után céklának nézem a padlizsánt,
jobb lenne, ha én is a szememet lehunynám!

Erre több a Bihargólya mint otthon,
e hét lesz szívemnek az igazi otthon!

A Balavásári pihenÅ‘re ébrednek a szemek,
hagymafüzér közül kiszűrÅ‘dÅ‘ tekintetek.

ErdÅ‘szentgyörgy után némán elcsendesedem,
székelykapukat látván homályosul szemem.

Sóbányából kijövet a Sószoros is jöhet,
a bátor Bihargó akár iszapkádba is ülhet!

Korondon ámulunk a kerámia köröndön,
egyre jobban fokozódik az örömöm.

Taplász, keramikus, és vízimalom,
e földön járva ragad magával az igazi álom!

A legnagyobb székely sírjához lépünk,
a székelykapuk között járva elmélyülünk.

MarosfÅ‘re érve elgyengül tán mindenki,
fáradt utazó a csomagját a házba cipeli.

Az Albert család már nagyon várt bennünket,
a Szeretet Házában foglaljuk el helyünket.

Fáradtan zuhanunk hétfÅ‘n az ágyba,
holnap reggel már korán állunk lábra!

Történelem és TÅ‘zegláp

Már a reggel is vidám az asztalhoz ülni,
a szemekbe nézÅ‘ koccintóval felüdülni.

A legmesszebb városba indul e sereg,
koszorúnkat várja már a Nyereg.

Errefelé a vonatra várók a sínre ülnek,
a vaskerekektÅ‘l Å‘k tán nem is félnek.

A buszon Aminéni történelemórát tart,
hogy tudja mindenki, most hová is tart!

Nyerges-tetÅ‘ elÅ‘tt hevesen dobog a szív,
a Harc Emlékhelye magához hív.

Elcsendesedik az ember a tetÅ‘re érve,
nehéz hónapok vártak itt e népre!

Vitéz ÚrnÅ‘ a emlékezést vezényli,
mind Bihargó a könnyeit letörli.

Kézdiszárazpataka hatalmas kapuja,
elvész alatta a Bihargók nagy csapata.

Kedves hölgy és úr kezében a fotógép,
gyakran jár errefelé ekkora nép.

Kézdivásárhely udvartere ámulatba ejt,
aki erre jár az sose felejt.

A rézágyúk atyja is tiszteletet érdemel,
ágyúja ellenséget a földrÅ‘l felemel.

Nyári meleg az utcáról be- csalogat,
édesség az asztalhoz le- ragaszt.

Pirosban tündököl a cukrászda fala,
az helyi ínyencség itt nem a patak hala!

Szent- Anna tó felé egyre gazdagabb a Hegy,
Apor- jányok feredÅ‘jénél bugyog a hegy.

Lábáztató, szemmosó a humortkeltÅ‘ hely,
itt mindenhol mormol a hegyi fekhely.

Vasas vizet ízlelek a Vass kalapomban,
csak óvatosan mozogj a mofettában!

A Mohos tÅ‘zegláphoz Farkas Úr vezet,
furfangjától mindenki jókat nevet.

Hogy a mohosban tÅ‘zegláz ért-e minket?
a Szent- Anna tónál leveszem az inget.

FölhÅ‘s az ég, de mégis kéne feredni,
e napot se fogom könnyen feledni!

Az úton és az út felén is áfonya vár,
minél többet vesztek, annál több jut ám!

Falvakban ablakokat díszít az orchidea,
vacsoránál pálinkát illatozza az orrchidea!

Ismét fenséges az esti asztal,
étek, táj és szeretet Székelyföldön marasztal!!!

Gyimesekbe tekintő

Égi játék miatt az EgyeskÅ‘ helyett,
mai utunk a Gyimesekbe vezet.

Ecsém pedig már igencsak vár minket,
de mára nem jött el a nagyhegyihlet!

Völgyhíd vonzza magához a szemeket,
ma is látunk majd virágos völgyeket.

Borult ég alatt is csodás e táj,
a dús legelÅ‘ illata magába zár.

Karakón a vonat az áthaladó,
de elÅ‘bb sínre lép a vidám Bihargó.

Nem elég csak úgy átsétázni s lenézni,
kell itten mérlegállást és sínenjárást intézni!

Legelöl jönnek a legelÅ‘ tehenek,
nekik a lejtő nem meredek.

Nem tudok én betelni e táj képével,
így szembesülök az eltévedéssel.

Gyimesi-hágónál ámulatba esünk,
nyaktörÅ‘ kaszálókra tapad a szemünk.

E völgynek már ezeréves a szava,
Gyimesbükkön emelkedik Rákóczi-vára.

Ó, Erdély keleti szélén vagyunk,
az érzéstÅ‘l lassan elhallgatunk.

Csend jár erre és a történelem,
ez az egy hét lesz az én történetem.

Száz év vissza itt az idÅ‘ben,
csodálatos vidéken vagyunk délidÅ‘ben.

Csíksomlyóból ma csak egy falat juthat,
ki szapora, a Várdombra is felfuthat!

Madéfalván emlékezünk a mai napon,
hogy itt jártunk, a szalagra írogatom!

Hazafelé a Hunor újra mesél,
ullyan lelkesen es ízesen beszél!

Hát ez este mégsem olyan mint a többi,
táncházba megyünk mulatni s vigadni!

Már az utca tere is tánctérré válik,
fáradt láb mégis egy jó táncra vágyik.

Égi háború zajlik ott fent,
szépen töltÅ‘dik a Szív, itt bent!

Füstölt Bihargó és pisztráng

Immár ötödik hajnalra ébred e sereg,
a hűtÅ‘bÅ‘l nyert pálinka nem meleg.

Korgó hassal ülünk a terített asztalhoz,
bár hét órakor inkább még tapadnék az ágyhoz!

A Szent-hegy felé fordul a szemünk,
a kopjafákra gondolva halkan elmélyülünk.

Úton és útfélen megrakott szekerek,
dolgoznak ám, a szénagyűjtÅ‘ emberek.

Izgalommal várjuk e napot is,
végre láthatjuk a Hargitát is.

Apró falu utcáját megtelíti buszunk,
nevetős lesz a hegyi utunk.

Szakadt traktor érkezik s a buszt váltja,
fejünk a füstöt igen nehezen állja.

FüstölÅ‘dik testünk de nem zsörtölÅ‘dünk,
a nevetéstÅ‘l dagadva füstölÅ‘dünk.

Színesen és kendÅ‘zötten érkezünk a Hegyre,
csúcsmászás elÅ‘tt esszük magunkat degeszre.

Székelyek Szent Hegye fogadja a Bihargót,
utunkon északi szél lengeti a zászlót.

Faragott emlékek közt elnémulva,
már egy jó ideje vágytam én erre az útra.

Szalagot hagyunk a Hegy tetején,
tekintet utazik a környék mezején.

Vadul esni kezd a HegyrÅ‘l lefelé,
rózsaszín esÅ‘kabát villan be elém.

Kopog a vízcsepp a Vass kalapomon,
Hargita földje marad a bakancsomon.

Traktorra szállunk, bár a füstbÅ‘l elég,
leérve nem mondjuk, hogy ebbÅ‘l kell még!

A fejedelmi vacsora ki sem maradhat,
pisztráng után a káposztaleves gyÅ‘zelmet arathat.

Lenyűgöz minket minden esti étek,
még ma is bevillannak ezen étképek!

Sziklavilág a magasban

Székelyföldi szombatra ébreszt a Nap,
párna alá kúsznak a napsugarak.

Sziklatorony, magas mezÅ‘ és tehenek,
az Egyes-kÅ‘höz ám bátrak legyetek!

Látogatást teszünk Ecsém világában,
jó idÅ‘höz kell a csapat imádsága.

Balánbánya látványa nem marasztal,
ott feljebb a Hegy, mint terített asztal.

Tép a szél és vonulnak a fellegek,
Egyes-követ keresgetik a szemek.

Gomoly karcolgatja a tetőket,
a magasban szél forgatja a felhÅ‘ket.

Ködös KÅ‘ vonzza magához a túrázót,
innen már a lelke viszi fel a Bihargót!

Impozáns torony az Egyes-kÅ‘,
szép lehet e templomban a menyegzÅ‘!

Hatalmas nyereg vezet a Nagy- Hagymásra,
tekintet tapad a havasi gyopárra.

Széles a panoráma e csodás platón,
szebb is mint a tengerjáró hajón.

Minden izmunk életjelet ad magáról,
szép emlék marad a Nagy- Hagymásról!

Ma este az udvarra gyűl e Kedves sereg,
mellkasunk az izgalomtól lesz meleg.

Körbeülünk e hétnek záróestjén,
a szeretet lesz teljes mindenki lelkén!

Koccintás alatt a Nap is lemegy,
tárbortűz üzenete az égig is felmegy!ű

Kaszált füvön járjuk a körtáncot,
kézenfogva alkotjuk az élÅ‘ láncot.

Valami nemistudomkimondani jelenség ez,
az ember ullyan igazi szépet érez!