Menyháza Újra!

...ebből nem kevés szelet megmarad amíg tart e csodás életetek a Földön!

 

A Menyháza Újra Extra Extázis kerékpáros- bakancsos 3nap, péntek reggeltől vasárnap estig tartó időegysége, garantáltan az Év egyik legmeghatározóbb eseményévé duzzadt egycsapásra...azoknak, akik már részesei voltak a Bihargós feelingnek, és azoknak is, akik eddig nem illatoztak "belénk" !!!

Érzem, agyunkban és testünkben nagyon jó helyet kapott ez a közös élménybomba, olyan helyet ahol táplálékkal látják majd el, és ahová időről időre újabb hasonló és ha lehet még....és lesz!

Megindulunk majd Újra...! :)
 

A csapat:

Novák Zsoc, aki taposta az utat!

Bajnok Gyuri, akit magunkkal ragadtunk és már estére olyannyira messzire jött velünk, hogy inkább haza se ment aznap... :)

Molnár Pisti, aki amíg mi vakaróztunk, iszik egy-két sört! ( mennyire igaz van! :)

Benkő Gabi Mindenki Anyukája, ománi táncosNő, s a gólya elől menekülő...

A Jenő, Délparti Herkules!

Apáti Nagy Tüdős Tűz- és Szauna Mester Gábor, aki csak ritkán szólal meg, de akkor...

Misi a csendes, de Velünk volt.

Varga Vigyorgó Védőnő Zsolti...az őrült!

Sanyi, aki a vízilabda edzés után a focimeccs legjobbja is volt!

Judit, a Fürdős Bringás Barátnőm, aki az erdőben- hegyen különös Fákhoz bújik oda, aztán meg csak szegény Fáknak vérzik a szíve, mert Ő tovahalad... :)

Ricsi, a kendős haverom, és a bányábanrosszalkodó Vadak tagja!

Dávid, a Vad Narancsmontis, akit a napi 1000mg antibigyó vadított meg a hegyen!

Norbi, a Szállító, a csodás almapálinkaszállító, és az Én fotósom... :)

Roli, a kempingbringa szaggató,

Margó, Csilla, Teri a Rajzás Vezérei, tökéletes Tempódiktáló hármas!

Patrik, a csapat legfiatalabbja,...Tudod, A Nagy- Bihar után csöndbe lenni...!

Peti, a Vad Mongúz,

Erika,  Monti Rosti aki Vad ,és a montija is Vad!

Éva, Teljes Összhang Évi aki ha nehezen is de végre eljutott Velünk, és jő még!

Mazsor...az Én Mindig Mosolygós Bringás Barátnőm, akinek ha valami kipattan a kis fejecskéjéből! :)..és elég gyakran kipattognak a kipattogni valók.

Szabi és Misi, hát lenyomták a srácok csont nélkül..és éccaka sem akarta őket bevonzani az ágy.

Petra, hát' emelem a kalapom, pedig voltak nehezebb pillanatok is az úton,de a falkaszellem Őt is csak úgy repítette!!

Köszönet a Ződbuszos Szállítónknak, Feribátyánknak, neki mindig van egy jó vagy rossz története, a család is remélem jól viselte a bolondozásainkat...!
 

Már alig győztük kivárni a július 05.-e kora hajnalát.

Már én nem is tudom ezért vagy nem ezért, de az bizonyos, amint ahogyan közeledett e nap, úgy csökkent a koncentrációs képességünk a munkahelyeinken...! Igaz?

Mindig különösen izgalmas összepakolni, izgalmas várni azt A reggelt, amikor elindulunk a kapcsolódási ponthoz, ahonnan Boldogan indulunk a megtervezett úton, az előre nem tervezett fantasztikus és egyedi élményeket adó természetjáró kiskiruccanásaink irányába!
 

Olyan ez mint egy Vulkán...

Napok óta érzékelik a morajlását, napok óta izgalommal várják -várják mikor indul meg a láva...lefelé, megállíthatatlanul!

Szinte lávaként ömlik az áradat a Bihargók Túráin is.

Öröm, változatosság, váratlan vicces pillanatok, gyönyörű vidékek, együtt átélt élmények, befogadóképesség mindenki irányába...gyertek Velünk Oda!

Kismókusok kenyérre is kenhetik, Nagymókusok süteménybe is tölthetik.

Mókuskáim, nem bánjátok ha rám hallgattok...

Igaz, nem bántátok meg, hogy július elején 62órára bepakoltatok a bringástáskába...?
 

Pénteken már a Várnál beindult a már ismert fergeteges hangulat amivel mi elindulunk, és hazatérünk...amíg a csapat izgatottan pakolászott befelé a kisbuszba, talán már forgatta is gondolatait az előttünk álló utazásról, addig már igen korán megleptek Barátaim, szülinapi bringástrikó, trombita..mindkettő méltó szerephez jutott, beavattuk!
 

Trombitaszó jelezte az indulás indítását!

Lassan elhagytuk a gyulai Határátkelőt. De előtte bevezettem a csapatot a kamionsávba!- Papati a Túravezető!..halló, halló papati hova mész?

Arra még tavaly rájöttünk, hogy a határ túl oldalán magasabb hangon kell kommunikálni meg köszönni, mert csak így értik a románok! Integettek ám, de hé- hó- csókolomra! Egy- egy trombitaszóra a vezérürü is felkapta vastag bundás pofiját.

Székudvarra érve meglátogattuk, a vasútvonal által kettészelt temetőt!

Kis csokibevitel, viccelődés társult a bringát pihentető percekhez. Jól haladtunk, pörgött ám a kerék...vitt bennünket a várakozás, a vágyakozás , hogy végre Újra Menyháza!
 

Nagyon jól mutattunk együtt, színes ruhák, Zsolti szép halványzöld kormányneszeszere , szép bicók, mosolyarcok köszöntek vissza a fotókon.

Kisjenőre már naon szomjasan értünk, mintha valaki kiöntögette vóna a vizet mire odaértünk...

Frissítőpont volt a Mol- kút. Gumifúvás, csemegézés, eltört üléscső szorítócsavar javítása zajlott...már majdnem úgy nézett ki, hogy ülés nélkül kell tovább mennem, de Gabi...jött, Gabi!...átment az úton a Servicébe, és ott elérte azt, hogy kapott egy csavart-anyával-alátéttel. Csak néhány perc telt el, és megvót amért ment! :)
 

Jó szél volt, hamar Borosjenőre érkeztünk. Talán jövőre elkezdik a Vár felújítását, ahová egy kedves ember vezetésével juthattunk be.
Ezután, a boltban feltöltöttük a hétvégére szánt feltöltésre szoruló táskákat! A bolt előtt elszabadult bevásárlókocsikat szedtünk össze bringával...jókor jó helyen voltunk!

Hamarosan jöttek a földrajzi és domborzati változások, amit mindenki remélhetőleg nagyon élvezett! Gurultunk le kapaszkodtunk fel, közben egyre magávalragadóbb lett a horizont!
 

Ezen az útvonalon vannak igencsak kedvelt kedvenc pihenőhelyek, melyekhez tényleg jó volt megérkezni, melyekhez gyakran nem mindennapi élmények kötnek minket!

Borossebes határában bekövetkezett az, amit a csapat Meteurológusa már jó előre kiolvasott az égbolt könyvéből...eleredt az eső, amihez kissé beköltöztünk majd beöltöztünk a benzinkút parkolójában.,.. :)
 

Közeledtünk...nagyon!

A Kedvenc Útszéli Csehó már várt minket, az épülete is várt minket, meg a kocsmáros, meg az őzikék meg a Vér Őz, de csak alkoholmentes sör vót...de jól esett itt a pihenő.

Innen érdekes volt, hogy mindig 18km-re volt Menyháza..., ha odébb mentünk öttel akkor is 18-ra volt ? :)
 

Déznára érve a szokások szerint megtörtük a bringázást egy kis hegyresétával!

Szép kilátást nyújtott a sétálóknak!...meg lentebb a fotósoknak is !

Érdekességet is láttunk, nem csak szépet: pitbullfejű tacskót, sakált, meg unijós kéktehenet, akihez közelebb is merészkedtünk oda- visszaúton is!...!
 

Végre, begurultunk Menyházára! A Kemping is a kedvencek közé állt, még a tavalyi túrán. Jó helyen van, minden van ami kell..

Van patak, ágy, halovány villany, sose ki nem alvó Tűz, hátul bőven műanyag palack Gábornak, állandó létrás mérlegálláshoz létra, de állatvádelem nincs! Szegény cicának eltörték a farkát...

A gyors szoba-sátor beosztás hamar összeállt.
Elindultunk Faszállítás előkészítésére, amely szerves része annak, hogy este a Tűz mellet beszélgethessen a megfáradt kerós. Fa volt, de a nagyon várt csőfürdés elmaradt, ugyanis elzárták a völgyben a melegvizet. De másnap mégis volt 35fokos víz, a vízilabda- edzésre! :)
 

Szóval csőfürdő elnapolva, de azért a menyházai Mezotermális Pisztrángszaros Tavirózsás Békás Vérkígyós HepaC-s Dagonyába belemerészkedtünk...majdnem ott kellett aludnom a Mazsor Erikával, mert a Nike papucsát magával ragadta az iszap, és hát anélkül nagyon nem akartunk onnan kijönni!..addig addig tapogatóztunk a mocsokturmix medencéjében, hogy megtaláltuk!
 

Este a Tűz mellé társultak a társak, a szalonna, a kolbász, a jóféle pálinkák, a jóféle Kedv!...és egy Váratlan pillanat, egy megható váratlan pillanat!

Közös születésnap , melyen közösen lepődtünk meg...mi ünnepeltek és az ünneplők!...könnygyöngyös percek jöttek. Nekem ilyenkor nem kell sok....most is harapdáltam a számat mialatt szeltem A Tortát!

Jenő, Robi és Papati közös tortája, sajnos Robi nem lehetett velünk, mert a motorját elrontották, bicóval meg nem volt ideje utánunk jönni!
 

Ínyenc torta, ínyenc pezsgővel.

Császári Érzés volt a csapattal, ott Veletek!
Köszönjük Csajok Nektek! Megleptetek minket nagyon!

Jócskán éjtcaka lett, de mindenki jót pihent reggelig...elnyomott minket a fáradtság :)
 

Kényelmes indulást terveztem, a szombati gyalogtúrához.

Így es lett. Reggelit követően, A csapat szinte minden tagja bakancsot húzott, trombitaszóra lépés indulj, a hegyre!

Gyönyörű napos nyári délelőttön jártuk meg a Tarnóczi- rét környéki kis túrát, amelyet mindenki nagyon Élt!

Egyedi fotók, pihenő a Vackorfa közelében, Fa fotózások, humoros pillanatok, és persze a papatis GirlÖlelős fotók...Norbi jóvoltából!

A csodás réten ellazult a nyájunk...

Mikor delelőre fogta a Napkorong, meredek ereszkedővel visszaértünk Menyházára. Az utolsó szakaszon újabb fagyűjtésbe kezdtünk az esti Tűz ébresztéséhez. Mindenki Egyként az összes létező kezével és lábával fogott egy darab fát, és az üdülőövezet sétálóutcáján átcsasztatva megmutatta a Népnek, hogy nem úgy van az, hogy oda teszik asztalra All Inclusive módjára a betevőt...mi magcsinákoljuk azt magunknak!...ehhöz meg Fa köll!...jót nevettünk a szitun.
 

Telehassal, egy fantasztikus kedvezményt ki- Sem harcolva bevetettük magunkat a Menyházai Termálfürdőbe!

Bepróbálkoztunk két különleges, de minket mindenképp mulattató formációban vízbe vetettük magunkat én és a Ricsi, de a kendős nagybajuszos Aqua Security füttyentve pattan fel székéről és nyugalmat intett azoknak, akik mi utánunk szerettek volna hasonló módon villámgyorsan ismerkedni a víz aktuális hőfokával! :)

Ő elérte a célját, rendet akart, rend is lett. Mert a Bihargók Egy Rendes Csapat!
 

Olyan vízilabda edzést tartottunk szűk két órában előadva, hogy JiipÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!

Életünk egyik legjobb strandélménye volt ez....eszméletlen és eszeveszett játékolás tört ki rajtunk! A strandon jókedvet szállítottunk másokhoz is. Nem ment ki a labda...nem kellett visszadobni, tavaly ez okozott többeknek agyidegorbáncot...ezért kellett átadni a labdát. De most ügyesek voltunk.

...fáradtunk is fáztunk is, de méghogy fáradtunk, hát annyit ugráltunk a két labda után, mert egy az nem elég! Néha volt az három is!

..de miért is fáztunk? Ne mondjátok már, hiszen 35fokos volt a víz! :) Zsolti szerint. A vége didergős nyelvelharapós volt! Ott ez a termálvíz...max26.fok.
 

Akinek nem volt elég a vízilabda- edzés, az mehetett focizni. Micsoda focimeccset pendített a csapatunk... !!!!

Aki akart...én féltettem a 3 évvel ezelőtt operált jobb térdemet, éppen ezért elhelyezkedtem a Hölgyek szurkolói kistáborában. ...rövid ideig maradt ez a felállás...egyszercsak éreztem, hogy valami más elhelyezkedést kellene abszorválnom, és szorgalmaztam a nemek átrendeződését!

Éltem a helyzetet, ha adott a helyzet akkor én csemegézek belőle. . Én is a helyemre kerültem, a Hölgyzárógát magába zárt!!! Halkan így pihentünk mi...

Kényeztettek...volt nekem Hastáncosom, Ománi táncosom...közben a keménymag meg rúgta a gólokat, mi meg ilyen felállásban követtük az eseményeket a zöld szőnyegről!...néha érdekesen és bikából arra jött a labda! Ki tudja, ki irigykedett rám...?
 

Kora este, ki-ki fáradtan a szobájában pihent, néhányan újjá élesztették a Tüzet, mások finom pizzásvacsira sétáltak el, mi pedig A Vadak, megtéptük kicsit a bringáinkat a Márványbánya környékén!
 

Este...minden este ilyen lenne! Tűz, frissen sült hazai ízek, jó társaság. Szép órák a Béli- hegység ölelésében...
 

A Bihargók nem indulnak el haza szomorúan, az a tender, hogy egy túrahétvége utolsó napjára bolondulunk meg teljes mértékben!

Jókedvvel pakoltunk össze a Kempingben, műanyagpalackok robbantgatása, létrás mérlegállás, csoportkép!

Hazaindulás után Egyesületünk névadója, Czárán Gyula sírjánál beszélgettünk a múltról, a turistaságról, történetek kerültek elő, majd szépen csordogálni kezdtük lefelé.
 

Nagyon haladt a bringa végig, sok- sok kilométeren át. Hátszéllel hazáig!
 

Déznán, aki nem szopogatta, bírkózta le addig a kéktehenet az most még megtehette. Meg is tette! :)

Azon a délelőttön is hamar habostekercs formát öltöttek a gomolyfelhők, melyek szépen előrevetítették a kora délutáni égi áldást!
 

Borossebes mellet a Kedvenc Csehónál megőrültségünk tipikus jelei mutatkoztak rajtunk, amelyek aztán gyors fertőzést indítottak útjára.

Volt sör is, végre!

Volt egy ember akitől elkértük a kalapját, mert egy próbát megért még ha valami fejtetőn élő - állatot is hazahozunk magunkkal... :)

Mivel némileg azért fájt, hogy el kellett hagyjuk a Kempinget Roli bánatát a Kempingbiciklibe öntötte...egy kis kipróbálás alkalmával jól megjáratta az öreg bringáját. Már majdnem rávettük az öreg szikár embert, hogy jöjjön velünk Gyulára...nemtom kinél aludt vóna.
 

Nem fértem a bőrömbe...sose szoktam.

Magunkhoz láncoltunk egy narancstajicskát, és egy szál parlagfűvel meg egy körszelet fával mentünk egy kört a Mazsor Erával.

...meg az a sok apró hülyeséggyári étlap, ami elér bennünket minden túrán...!
 

Hazafelé kisebb kerékpárversenyeket írtunk ki, és jól kitekertük a lelkünket is olyannyira adta magát a hátszél...
 

A jól előre megtervezett Borosjenői hazaúti Pizzásebéd is külön rituálé!

Finom volt, egy sörrel meg főleg...de nagyon tuti jó fotókhoz álltunk megint csak össze!

...mi már ilyenek maradunk! De ez annyira jó a lelkünknek!
 

A pizzás ebéd után, csak- csak belebringáztunk a felhőszakadásba, de egy szuper helyszín védelmet nyújtott nekünk!

Egy félkész terrace árnyékában röhögtük végig a csaknem bőrigázást!

...egy medveméretű kutya is vigyázott ránk, hogy nehogy kimenjünk az esőre :)
 

Hamar Kisjenőre érkeztünk, ahol a sorompónál kétcsajos egyfiús hastáncos kiselfoglaltságot találtunk magunknak, amíg a vonat elhaladt.

Az utolsó szakaszon 35km/ órát is kitekerve hihetetlen mennyire át tudtuk élni a dél- keleti szél segítő szándékát!
 

Boldogan, napsütötte tekintetekkel gurultunk be, minden bringatúránk fagyos csemegét kínáló zárópontjához, a gyulai Százéves Cukrászdához, ahol különlegesen ízes és frissítő gombócok majszolása mellett elevenítettük fel a fenomenális 62 óra sok- sok parányi és globális pillanatait!
 

Menyháza lesz jövőre is....Mert én így Érzem!