"Szeretünk" menni a hóban, avagy március 15-e a Biharban

Most is mint minden március 15-én az utóbbi években, idén is elhatároztuk, hogy újra "megmásszuk" a Nagy-Bihart! Sok év tapasztalata, hogy a tél zord hidege még nem engedi el a kedvenc hegyünket. Így volt ez a hosszú hétvégén is. Sokan gondolták az idÅ‘járás nem alkalmas túrázásra. Reggeli ónos esÅ‘, majd havazás, és erÅ‘södÅ‘ szélben csak a legelszántabbak indultak útnak. Mintegy harmincan az Aranyos völgyében a sípálya alatt gyülekeztünk. A hangulat remek, de az arcokon azért látszott egy kis aggodalom. Már ott indulás elÅ‘tt elhatároztuk, hogy nem is akarunk a "csúcsra jutni" , csak egy kicsit próbálkozunk a Visszhangos-kÅ‘ig elgyalogolni. A csapat útnak indult. A hegyimentÅ‘k észlelvén a piros jelzésen induló csoportot, (ami ilyen idÅ‘ben nem megszokott) utánunk eredtek és felhívták a figyelmünket, ne menjünk a gerincre a viharos szél miatt. A csapat "zergéi" már az erdÅ‘határ fölötti elsÅ‘ csúcson voltak, ahol bevárták a lemaradókat, készült a csoportkép, és visszatérés az autókhoz. A  kisebbik alakulat a sípálya felvonója alatt küzdötte le magát , kisebb-nagyobb sikerrel. A nyakig érÅ‘ hóban volt ahol derékig süppedtünk a hóban és négykézláb másztunk. Jól szórakoztunk. A hóvihar nem kímélt bennünket a nyílt terepen. A hegyimentÅ‘k állomáshelyén szeretettel és meleg teával fogadtak bennünket és jól elbeszélgettünk fontos munkájukról. Megnyugtató érzés, hogy ilyen jól felkészült, gyors, fiatal szakértÅ‘k állnak készenlétben , hogy a bajbajutott túrázók, síelÅ‘k és extrém sportolók segítségére siessenek, ha baj van. ElÅ‘relátó figyelmeztetésüket pedig érdemes komolyan venni.
 A túra elsÅ‘ szakasza, után elindultunk, ki-ki a saját programja szerint, más közeli látnivalókhoz, mi pedig szálláshelyünk irányába.
A hetekkel ezelÅ‘tti szállás foglaláskor még nem havas útviszonyokra készültünk, és ezért választottuk a Scarisoara panziót, melyet már új aszfaltúton lehet megközelíteni. Most nem volt könnyű mégsem a zordra fordult idÅ‘járás és a nagy hó miatt, elÅ‘kerültek a szerpentinen a hóláncok is. Vendéglátónk nem hitt a szemének, mikor meglátta, mégis is itt vagyunk! Elfoglaltuk szobáinkat, nem volt nagy meleg, és a fürdÅ‘víz is csak langyos volt, de hozzászoktunk már a hasonló körülményekhez. Az esti  meleg csorba leves kárpótolt bennünket az elszenvedett fagyoskodásért.
ElÅ‘került a csomagtartóból a traktor gumibelsÅ‘ és a pumpa, irány a domboldal, csúszkálás, visongás, hóban  hempergés, nagyon élvezték a gyerekek, felnÅ‘ttek egyaránt. A társaság többi tagja pingpongozott, borozott, sztorizgatott a nagy társalgóban, majd lassan mindenki elvonult pihenni.Éjszakára a felhÅ‘k is elvonultak, feljött az újhold, ragyogott a göncölszekér a téli égbolton, reményt adva a másnapi szép idÅ‘járáshoz. El is határoztuk, hogy terveinkkel ellentétben inkább a fennsíkon túrázunk kicsit, mint a komor völgyben.
Reggelizés, kávézás, pakolászás után ha már itt voltunk a hegyen, elindultunk megnézni, a Scarisoarai jégbarlangot. Láttuk már nyáron , Å‘sszel, de télen is csodálatos lemászni a lépcsÅ‘kön. A jég-alakzatok a hótól, víztÅ‘l kissé meghízva fogadtak bennünket. Végigsétáltunk a barlangon, visszamászva felnéztünk, a kék ég és a fagyos fenyves látványa kápráztatta el érdeklÅ‘dÅ‘ tekintetünket. A környéken tett kis séta során láthattuk, hogy télen is van normál élet: az asszonyok kézzel mosták az ágyneműt és a fagyos szélben szárították a tiszta ruhákat. ElÅ‘kerültek a kisebb -nagyobb szánok, lovas fogatok. A fakitermelés és a fűrészáru gyártása mindennapos tevékenység errefelé, mégis nekünk érdekes volt, ahogy a helybéliek a fenyÅ‘deszkákat rakosgatták gúlákba. A szánozást mindannyian szerettük volna kipróbálni, majd talán jövÅ‘re. Learaszoltunk a szerpentinen, miközben rácsodálkoztunk a kitáruló szépséges panorámára, látszott az egész Bihar-gerinc a toronnyal. Indultunk következÅ‘ úti célunk a Rozsda-szakadék felé. Útközben  sokan síeltek a pályákon, pezsgett az élet. A parkolóban magyar családdal találkoztunk, segítettek megoldani nagy terepjárójukkal parkolási nehézségeinket. Köszönet érte.
A hegynek nekiindulva csodálkozva láttuk, hogy egy nagy csoport (alul-öltözött) fiatal jön le velünk szemben , a szakadék irányából, az út kitaposva várt ránk. A meredek kaptatón néha csúszkálva, segítettük fel egymást a tisztásig, ahol várt ránk, mint szinte mindig, a csodálatos panoráma, az egész Nagy-havasi gerinc jól kivehetÅ‘en tárult elénk. A szakadék, most nem vörösen, inkább hamvasan, havasan tárulkozott ki elÅ‘ttünk. Az emblematikus fenyÅ‘tuskót már csak a szentlélek tartja fenn, elhalt gyökereivel utolsó centik tartják még a szakadék szélén. Ha lezuhan , milyen lesz a táj nélküle. Már megszoktuk!
A Visszhangos-kÅ‘ a sípályákkal is szépen látszott fentrÅ‘l. A fenyves még fagyosan állt a szikrázó napsütésben. A szokásos csoportkép, és indulás lefelé, csúszkálva az erdÅ‘ben. A  patakmederben furcsa fagyos jeges formákat alkotva zúgott le a friss víz.

Utolsó úti célunk felé autózva lekanyarogtunk a hágón, rácsodálkozva a hegyoldalon virító kankalinokra, dacolva a havazással sárgállanak mindenfelé. Éled a természet, hiába fenyegetÅ‘en borult újra az ég alja, hófelhÅ‘k gyülekeztek és borították ködbe az iménti szépséges panorámát.

A kalugyeri dagadóforrást ritkán lehet látni ekkora vízhozammal, szerencsénk volt, éppen naplemente elÅ‘tt eljutottunk ide is. A vízszint gyorsan emelkedik- süllyed, hét percenként elárasztva a medencéket, friss karsztvízzel. CsodatévÅ‘ erejét mindannyian ismerve, ki is használtuk a lehetÅ‘séget, ittuk, kenegettük. A szűk, meredek völgyben már virult a tüdÅ‘fű, arany veselke, odvas keltike, kankalin, bújik a piros csészegomba.
A régi kis fatemplommal szemben a szokásos egyentípusú új ortodox templom falai magasodnak. Ide is ilyet építenek. De most még a mogorva szerzetesek is kedvesek voltak. Az egyik pópa beinvitált a beázott öreg templom mellett felállított ideiglenes templomba, és végigmutogatta a csodálatos gyógyulások emlékére kapott kegytárgyakat. Büszkén mutatta az ortodox szentek maradványaiból álló ereklyegyűjteményüket, köztük a jeruzsálemi Aprószentek maradványainak tudott csontocskákat. 
Lassan, de biztosan véget ért kétnapos természetjárásunk. Beesteledett mire, mindenki haza ért. JövÅ‘re veletek ugyan itt (ugyan ezt?)

B.G.E.