Télvégi barangolás két csúcs ölelésében!

Télvégi barangolás két csúcs ölelésében!

Tegnap különös arculat fogadta a Bihar- hegységbe induló 40 fÅ‘s
csapatot, akik a Csabai Bihargók hótalpas túrájára álltak föl az
otthoni kandalló mellÅ‘l!

Már itthon, az alföldi régióban látszódott, hogy ha szerencsénk van
ebben a ciklonokban igen gazdag télidÅ‘ben, nem mindennapi  látási
viszonyok fogják emelni a tavaszba hajló, téli barangolás élményét.
Meteorológus nyelven, tiszta látás várt bennünket! Ha 50km- nél
távolabbra lévÅ‘ domborzati elemek jól kivehetÅ‘ek, tiszta látásról
beszélünk.

Szerencsénk lett! Olyan mértékű felhÅ‘kavalkád tarkította és
színesítette a két csúcs túráját, amely csak ritkán adódik.
Az idei február második felében, már csak kizárólag a magasabb
részeken él az idei tél! Lentebb hónak már nyomát sem lelni.
A Béli- hegység éles kontúrú vonulata már sejtette, hogy szép kilátás
vár majd ránk, minél magasabbra emelkedünk.

Szinte csak a Biharfüred ( 1102m ) közelében lévÅ‘ FeredÅ‘-nyereg
magasságából mutatkozott a havas hegyvidék, addig még a szerpentin
kanyargó útja is száraz volt.

Egész nap kellemes hÅ‘mérséklet fogadta a természet szerelmeseit. Már a
Hotel parkolójában is fújt a szél- örömünkre!
A Szél mindig megkövetelt útitárs! Ha nincs...hiányzik!
Szél nélkül nincs hegyi élmény!

A Papok- feredÅ‘jénél szép kis hó-por forgatagok szaladgáltak, de már
innen látszott, hogy igen széles és éles látóhatár segíti majd
beazonosítani a környék gerinceit, csúcsait és emelni a nyílt terep
nyújtotta látnivalók szépségét.
A hótalpakra az eredeti tervem szerint szükség volt, ugyanis ahol a
hószánok nem járnak , ott taposni kellett emberesen!
Nagyjából 1-1,5 m hó lehet feljebb haladva, amelybÅ‘l lassan ahogyan
teret nyer a tavasz, mind jobban kibújnak a tél által betemetett
fenyÅ‘gyerekek csúcsai.

A délelÅ‘tti idÅ‘szakban gyönyörű magas- és középmagas felhÅ‘k
tarkították az égboltot, különös árnyékot festve a hegyekre és a
medencére.
A csúcsok felett lencsefelhÅ‘k formálódtak és vonultak szaporán.
Gyönyörű volt ahogyan tovarepítette a viharos szélkirálynÅ‘ a
csoportokba verÅ‘dött középmagas felhÅ‘ket. A MezÅ‘- havasra
kapaszkodásunk kellÅ‘s közepén Békéscsabáról telefonon bejelentkeztek,
a sajnos otthon maradt barátaink, mert annyira szépen mutatja magát a
Bihar gerincvonulata, hogy akár integethetnénk is egymásnak! ...a
telefont az orkán útjába fordítottam, és átadtam A Szél Szavát...! Nem
is tudom miért, de vágytak utánunk a srácok... :)
...az ilyen idÅ‘t imádjuk!
Az Alföldön azért, mert ilyenkor láthatjuk a hegyeket, a hegyen meg
azért mert a széles körpanoráma mindig újabb adrenalinbombát ad!

A MezÅ‘-havas ( 1627 m) és az Istenek- havasa ( 1654 m ) tetején
üdvözletét nyújtó kabátszaggató orkán érzését, mindenki a szívébe
zárta!
...sÅ‘t le sem akartunk jönni onnan. Érezni, amíg lehet...Az ErÅ‘t...A
Szél erejét mi sem jellemzi jobban mint a szélnek kitett részeken és
csúcsok közelében, a csonttá fagyott fenyÅ‘k és a különleges formát
öltÅ‘ firnes hóalakzatok.

Az idÅ‘járási elÅ‘rejelzés szerint kora délutánra beborult az ég, és az
Istenek- havasától visszafelé jövet kaptunk mutatóba egy finom
hózáport is déli irányból. De ennek ellenére maradt a széles
látóhatár. Igaz a hózápor után, széles táncot jártak a fejünk fölött
csak 100-re rohanó szélforgatta fractusok ( tépett alacsonyfelhÅ‘k)
A levegÅ‘ meglepÅ‘en enyhe volt egész nap.

Nagyon kellemes testi fáradtsággal, lelki feltöltÅ‘déssel indultunk
vissza az Alföld világába, azzal a reménnyel , hogy minél hamarabb
újra bakancsot húzzunk, és meginduljunk a hegyek felé...
A tél lassan elköszön, a téli táj szerelmesei lassan elbúcsúznak majd
a hegyek zord illatától, de amíg van hó és a táj kicsit is emlékeztet
a télre, addig menni kell, mert menni muszáj!

Akik már jártak a téli Biharban Å‘k azért, akik csak most taposták
elÅ‘ször a havat, az Erdélyi- szigethegység eme csodavilágban Å‘k meg
azért vágynak vissza talán már másnap reggel...
És talán fel is csörgették az órát vasárnap reggelre...

Én biztosan , mert indultam dolgozni!

Pap Attila TúravezetÅ‘