Március 15-i tiszteletadás a Biharban

Immár harmadszor került megrendezése Jankuly Imre szervezésében, a Csabai Bihargók segítségével, a már hagyományosnak nevezhetÅ‘ március 15-i Nagy-Bihar túra.
A 4:30-as gyulai gyülekezÅ‘ után több autóval és mikrobusszal indultunk a Vertop hágóra, hogy 8 óra magasságában csatlakozzunk az ország más pontjairól és Romániából érkezÅ‘ lelkes, elszánt csapathoz. A gyülekezÅ‘ helyen csípÅ‘s hideg és a túravezetÅ‘ (Imi) fogadott bennünket. Még a többieket vártuk már láttuk, hogy derült, napos tiszta idÅ‘nk lesz. Úgy 55-60-an jöttünk össze, és 8:30 körül indultunk a "Nagy-Hegyre". A csapat 2/3-a nekivágott a piros sáv túristajelzésnek, a maradék 1/3-a a könnyitett verziót választotta (ÉN is) a sífelvonóval mentünk fel a felsÅ‘ állomásig. Így 1100m távolságot és 265m színtemelkedést spóroltunk meg.
Liftezés után becsatlakoztunk a piros jelzésre és bevártuk a többieket. A Visszhangos-kÅ‘ elÅ‘tti emelkedÅ‘n rettenetesen süvített a szél, néhol folyamatosan derékig szakadtunk a hóba (már akin nem volt hótalp), néhol meg csonttáfagyott tükörjégen alig bírtuk megtartani magunkat, hogy ne fújjon el a szél. A nap ragyogóan sütött, felhÅ‘t nem is láttunk. Így küzdöttünk méterrÅ‘l méterre egyre közelebb a csúcshoz. A hóvastagságot 1,5-2m-re saccoltuk. A szél néha gyengült, hogy erÅ‘t gyűjtsön, és még hevesebben csapjon le ránk. De mi mentünk, amíg bírtunk!
Többen már a ViszhangoskÅ‘nél visszafordultak, leginkább azok, akik gyalog jöttek fel. Én 8,5 km után mondtam azt, hogy ENNYI! 1500m-re a csúcs elÅ‘tt visszafordultam és baktattunk lefelé. A visszaút gyakorlatilag még nehezebb volt. Egyre fáradtabban, egyre nagyobb szélben. Végig gyalog jöttünk le, mert a síliftet már nem értük el.
17:50-re értünk le. Többeket a hegyen érte a sötétség, és elmondásuk szerint rettenetes viharos szél tombolt a visszaúton a gerincen. Mi még leértünk elÅ‘tte.
 Sajnos a hegyimentÅ‘k segítségét is igénybe kellett venni, mert egyik túratársunk már nem tudott a saját lábán lejönni. (Hála istennek komolyabb sérülés nem érte)
Ezúton is hálás köszönet a hegyimentÅ‘knek!
 Szeretnék mindenkinek gratulálni, aki fel tudott menni a csúcsra, fÅ‘leg azoknak, akik hótalp nélkül mentek.
Nagyon nehéz, nagyon szép és emlékezetes kirándulás volt! Most lehetett igazán érezni és látni milyen a tél a hegyen, a hideg és a szél. Küzdeni az elemekkel! Elmesélni és leírni nem lehet! Ezt ki kell próbálni, és meg kell tapasztalni.
Örülök, hogy nekivágtam és egyáltalán nem sajnálom, hogy nem jutottam fel a csúcsra!
Így is fantasztikus volt!

Képek a túráról