Zarándban barangolva

Az elmúlt hétvégén Nagy Árpád, az aradi Zaránd Barangolói természetjáró egyesület elnökének meghívására a Zarándi-, illetve a Béli hegységben töltöttünk egy-egy napot.

Az általunk eddig kevésbé látogatott, bár rendkívül közeli Zarándi hegység főgerince több mint száz kilométer hosszú, ezzel a leghosszabb Románia hegyei közt.

Árpád mesélt az aradi „Jöjjön velünk”mozgalomról, ahol még télen is kéthetente szerveznek túrákat, és nem ritka a 100-150 fős létszám sem az egyes túrákon. A három havonta meghirdetett túrákra a többség vonattal utazik, nincs előzetes jelentkezés, és rendkívül népszerűek.

Ebből a mozgalomból nőtt ki a Zaránd Barangolói Egyesület is. Az egyesület tagjai rendszeresen túráznak, festik és gondozzák a jelzéseket a térségben, ezen túlmenően az egyesület. illetve tagjai négy menedékházat is működtetnek a térségben. Sztranasa, Vészalja, Hársvölgy és Édeslak menedékházait Nagy Árpád vezetésével alakították ki elhagyott és felvásárolt móc porták felújításával, gondosan kiválasztott helyeken, gyönyörű kilátással. Mi is meggyőződhettünk a hétvégén arról milyen hangulatosan sikerült  a Hársvölgyi és Édeslaki menedékházak kialakítása. A házak jellegét és szerkezetét meghagyva, de a gazdasági épületeket is átalakítva 15, illetve 45 fő elszállásolására is alkalmassá tették. 

Az első napot a Zarándi hegységben töltöttük, a határt Gyulánál átlépve a Fehér-Körös menti, jó minőségű 79a úton Honctőig autóztunk, innen Honcéren keresztül jutottunk el a Hársvölgyi menedékházhoz. A házikó a Zarándi-hegység főgerincének túloldalán, közvetlenül a a gerinc alatt található. Sajnos éppen szakadt az eső, amikor odaértünk, de így legalább volt időnk jöl körülnézni a két épületből álló menedékházban. Mindkét házban a manzárd részen vannak a fekvőhelyek, lent pedig étkező és közösségi helyek. Az eső csillapodtával bejárhattuk a környéket. Nagyon sok környékbeli elhagyott házat láttunk, egy részük csak azért volt üres, mert a tulajdonosa télire leköltözött a faluba. De a többség évek óta üresen áll. Ennek ellenére nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk a népi építészet e kis remekműveit, illetve az elhagyott mezőgazdasági eszközöket. Jócskán ránksötétedett mire a szálláshelyünkre visszaértünk, időközben havazásba váltott a csepergő eső.

Másnapra hóréteg borított mindent. Reggeli és összepakolás után indultunk el az innen nem messze, de a Fehér Körös túloldalán a Béli-hegységben található Édeslakra (Dulcele).
A falu szélén található, szintén nagy gonddal felújított, akár 45 fő számára szálláshelyet nyújtó menedékházban alaposan körülnéztünk, majd elindultunk a Moma-csúcs felé. Innen egy többszázéves kis vashámor romjáig autóztunk, majd az idő rövidsége miatt Árpád kis terepjárójával még továbbutazva közelítettünk a cél felé. A csúcson ugyan köd takarta a kilátást, de ahogy  ereszkedtünk lefelé végül csak gyönyörködhettünk a Fehér-Körös túloldalán  emelkedő Zarándi-hegység hófödte magaslataiban.

Köszönjük szépen Nagy Árpádnak és családjának a vendégszeretetüket, és reméljük, hogy a jövőben is találkozunk és túrázunk együtt ezen a csodálatos vidéken.

Képek itt.

Varga Sándor