Zarándban barangolva

Az elmúlt hétvégén Nagy Árpád, az aradi Zaránd Barangolói természetjáró egyesület elnökének meghívására a Zarándi-, illetve a Béli hegységben töltöttünk egy-egy napot.

Az általunk eddig kevésbé látogatott, bár rendkívül közeli Zarándi hegység fÅ‘gerince több mint száz kilométer hosszú, ezzel a leghosszabb Románia hegyei közt.

Árpád mesélt az aradi „Jöjjön velünk”mozgalomról, ahol még télen is kéthetente szerveznek túrákat, és nem ritka a 100-150 fÅ‘s létszám sem az egyes túrákon. A három havonta meghirdetett túrákra a többség vonattal utazik, nincs elÅ‘zetes jelentkezés, és rendkívül népszerűek.

EbbÅ‘l a mozgalomból nÅ‘tt ki a Zaránd Barangolói Egyesület is. Az egyesület tagjai rendszeresen túráznak, festik és gondozzák a jelzéseket a térségben, ezen túlmenÅ‘en az egyesület. illetve tagjai négy menedékházat is működtetnek a térségben. Sztranasa, Vészalja, Hársvölgy és Édeslak menedékházait Nagy Árpád vezetésével alakították ki elhagyott és felvásárolt móc porták felújításával, gondosan kiválasztott helyeken, gyönyörű kilátással. Mi is meggyÅ‘zÅ‘dhettünk a hétvégén arról milyen hangulatosan sikerült  a Hársvölgyi és Édeslaki menedékházak kialakítása. A házak jellegét és szerkezetét meghagyva, de a gazdasági épületeket is átalakítva 15, illetve 45 fÅ‘ elszállásolására is alkalmassá tették. 

Az elsÅ‘ napot a Zarándi hegységben töltöttük, a határt Gyulánál átlépve a Fehér-Körös menti, jó minÅ‘ségű 79a úton HonctÅ‘ig autóztunk, innen Honcéren keresztül jutottunk el a Hársvölgyi menedékházhoz. A házikó a Zarándi-hegység fÅ‘gerincének túloldalán, közvetlenül a a gerinc alatt található. Sajnos éppen szakadt az esÅ‘, amikor odaértünk, de így legalább volt idÅ‘nk jöl körülnézni a két épületbÅ‘l álló menedékházban. Mindkét házban a manzárd részen vannak a fekvÅ‘helyek, lent pedig étkezÅ‘ és közösségi helyek. Az esÅ‘ csillapodtával bejárhattuk a környéket. Nagyon sok környékbeli elhagyott házat láttunk, egy részük csak azért volt üres, mert a tulajdonosa télire leköltözött a faluba. De a többség évek óta üresen áll. Ennek ellenére nagy érdeklÅ‘déssel tanulmányoztuk a népi építészet e kis remekműveit, illetve az elhagyott mezÅ‘gazdasági eszközöket. Jócskán ránksötétedett mire a szálláshelyünkre visszaértünk, idÅ‘közben havazásba váltott a csepergÅ‘ esÅ‘.

Másnapra hóréteg borított mindent. Reggeli és összepakolás után indultunk el az innen nem messze, de a Fehér Körös túloldalán a Béli-hegységben található Édeslakra (Dulcele).
A falu szélén található, szintén nagy gonddal felújított, akár 45 fÅ‘ számára szálláshelyet nyújtó menedékházban alaposan körülnéztünk, majd elindultunk a Moma-csúcs felé. Innen egy többszázéves kis vashámor romjáig autóztunk, majd az idÅ‘ rövidsége miatt Árpád kis terepjárójával még továbbutazva közelítettünk a cél felé. A csúcson ugyan köd takarta a kilátást, de ahogy  ereszkedtünk lefelé végül csak gyönyörködhettünk a Fehér-Körös túloldalán  emelkedÅ‘ Zarándi-hegység hófödte magaslataiban.

Köszönjük szépen Nagy Árpádnak és családjának a vendégszeretetüket, és reméljük, hogy a jövÅ‘ben is találkozunk és túrázunk együtt ezen a csodálatos vidéken.

Képek itt.

Varga Sándor