III. Bihargós Mikulástúra Pádison

Szikrázó napsütésben vakító hó helyett köd és csepergő eső fogadott minket az immár hagyományosnak tekinthető III. Bihargós Mikulástúrán, ezúttal Pádison. Így bakancsfényesítés helyett bakancssározássá alakult a túra, de mindezt töretlen lelkesedéssel fogadta a 28 fős társaság. A hómentességnek előnye volt, hogy gépkocsival fel lehetett menni a Bál-rétig, így mi is itt kezdtük a túrát. A sárga sáv jelzésen hamar letértünk a Glavoj-rétre tartó útról, és rövid emelkedő után megkezdtük ereszkedésünket a Bársza-katlanba. A mintegy 2,5 km²-es katlan jellegzetessége, hogy nincs felszíni lefolyása, így a csapadék csak a számtalan víznyelőn, zsombolyon keresztül tud távozni innen. A sárga kör jelzésen elsőként a Bársza-jégbarlang kis és nagy bejáratát értük el. A több mint 2 km hosszú barlangnak mi csak az elejét néztük meg, ez a rész is rettenetesen csúszott a kövekre fagyott jégrétegtől. A Zápogye-jégbarlanghoz vezető kitérőt most kihagytuk és a Fekete-tó felé vettük az irányt. A 14 méter átmérőjő tó felülete teljesen befagyott, de természetesen nem szerettük volna kipróbálni, hogy mennyire vastag a jégréteg, és elbír-e minket, hiszen ez a tó egy zsomboly eltömítődésével keletkezett, így rettentően mély. Rövid pihenő után a Fekete-barlanghoz érkeztük. A barlang előtt már a beereszkedő turistaút is rettentően le volt jegesedve, így itt még nehezebb volt a haladás, mint a Bársza-jégbarlangnál. De itt mindenképpen tovább kellett haladnunk, mert erre vezetett a turistajelzés. A barlang előterében rövid pihenőt tartottunk, megcsodáltuk a barlang fekete falait, ami a ráfagyott jégtől helyenként inkább fehérlett. A barlang mélyébe itt sem merészkedtünk, pedig egy aknán keresztül ez a barlang is a több mint 10 km hosszú Zápogye-barlangrendszer része.

Tovább indultunk az Eszkimó jégbarlanghoz, ez most kissé csalódást okozott. Az évszaknál lényegesen melegebb ősz és a csapadékhiány hatására itt alig találtunk jeget. Az Eszkimóból csak egy 60 centis kupac látszódott, a nejének meg csak hűlt helye volt, de erre azért számíthattunk. Ezen kívül azonban a barlangban alig volt jég, a barlang talaja és a hócsúszda rész is, amennyire az kívülről látható volt, teljesen jégmentes.
A következő megálló a Galbina-szirt volt, ahogy másztunk ki a katlanból egyre jobban ereszkedett ránk ismét a köd, úgyhogy kilátás helyett tejfehér hátteret kaptunk. Csak az eligazító tábla segítségével mutogathattuk, merre mit láthatnánk.

Megebédeltünk, majd a Porcika-nyereg felé vettük az irányt. Kis kitérővel ámulva csodálhattuk a Porcika-zsomboly impozáns méretét. Különösen lenyűgöző a hely, ha tudjuk, hogy a mélyből egy jégbarlang nyílik, és annak idején Czárán Gyula egy létrát építtetett a beereszkedéshez, és rendszeresen kivágatta a jégrétegben a barlang bejáratát. A nyeregből utunk már lefelé vezetett a Csodavár balkonjaihoz. A Glavojon a befagyott forrásnál csúszkálhattunk még egy jót, majd az út melletti pásztorcsapáson tértünk vissza a Bál-réten hagyott gépkocsikhoz.

A Mikulás-túra ezúttal túl ősziesre sikeredett, de jó hangulatban, sok látnivalóval telt, még ha a nyirkos-esős idő miatt egy kicsit gyorsabbra is vettük a bejárást.

Varga Sándor