III. Bihargós Mikulástúra Pádison

Szikrázó napsütésben vakító hó helyett köd és csepergÅ‘ esÅ‘ fogadott minket az immár hagyományosnak tekinthetÅ‘ III. Bihargós Mikulástúrán, ezúttal Pádison. Így bakancsfényesítés helyett bakancssározássá alakult a túra, de mindezt töretlen lelkesedéssel fogadta a 28 fÅ‘s társaság. A hómentességnek elÅ‘nye volt, hogy gépkocsival fel lehetett menni a Bál-rétig, így mi is itt kezdtük a túrát. A sárga sáv jelzésen hamar letértünk a Glavoj-rétre tartó útról, és rövid emelkedÅ‘ után megkezdtük ereszkedésünket a Bársza-katlanba. A mintegy 2,5 km²-es katlan jellegzetessége, hogy nincs felszíni lefolyása, így a csapadék csak a számtalan víznyelÅ‘n, zsombolyon keresztül tud távozni innen. A sárga kör jelzésen elsÅ‘ként a Bársza-jégbarlang kis és nagy bejáratát értük el. A több mint 2 km hosszú barlangnak mi csak az elejét néztük meg, ez a rész is rettenetesen csúszott a kövekre fagyott jégrétegtÅ‘l. A Zápogye-jégbarlanghoz vezetÅ‘ kitérÅ‘t most kihagytuk és a Fekete-tó felé vettük az irányt. A 14 méter átmérÅ‘jÅ‘ tó felülete teljesen befagyott, de természetesen nem szerettük volna kipróbálni, hogy mennyire vastag a jégréteg, és elbír-e minket, hiszen ez a tó egy zsomboly eltömítÅ‘désével keletkezett, így rettentÅ‘en mély. Rövid pihenÅ‘ után a Fekete-barlanghoz érkeztük. A barlang elÅ‘tt már a beereszkedÅ‘ turistaút is rettentÅ‘en le volt jegesedve, így itt még nehezebb volt a haladás, mint a Bársza-jégbarlangnál. De itt mindenképpen tovább kellett haladnunk, mert erre vezetett a turistajelzés. A barlang elÅ‘terében rövid pihenÅ‘t tartottunk, megcsodáltuk a barlang fekete falait, ami a ráfagyott jégtÅ‘l helyenként inkább fehérlett. A barlang mélyébe itt sem merészkedtünk, pedig egy aknán keresztül ez a barlang is a több mint 10 km hosszú Zápogye-barlangrendszer része.

Tovább indultunk az Eszkimó jégbarlanghoz, ez most kissé csalódást okozott. Az évszaknál lényegesen melegebb Å‘sz és a csapadékhiány hatására itt alig találtunk jeget. Az Eszkimóból csak egy 60 centis kupac látszódott, a nejének meg csak hűlt helye volt, de erre azért számíthattunk. Ezen kívül azonban a barlangban alig volt jég, a barlang talaja és a hócsúszda rész is, amennyire az kívülrÅ‘l látható volt, teljesen jégmentes.
A következÅ‘ megálló a Galbina-szirt volt, ahogy másztunk ki a katlanból egyre jobban ereszkedett ránk ismét a köd, úgyhogy kilátás helyett tejfehér hátteret kaptunk. Csak az eligazító tábla segítségével mutogathattuk, merre mit láthatnánk.

Megebédeltünk, majd a Porcika-nyereg felé vettük az irányt. Kis kitérÅ‘vel ámulva csodálhattuk a Porcika-zsomboly impozáns méretét. Különösen lenyűgözÅ‘ a hely, ha tudjuk, hogy a mélybÅ‘l egy jégbarlang nyílik, és annak idején Czárán Gyula egy létrát építtetett a beereszkedéshez, és rendszeresen kivágatta a jégrétegben a barlang bejáratát. A nyeregbÅ‘l utunk már lefelé vezetett a Csodavár balkonjaihoz. A Glavojon a befagyott forrásnál csúszkálhattunk még egy jót, majd az út melletti pásztorcsapáson tértünk vissza a Bál-réten hagyott gépkocsikhoz.

A Mikulás-túra ezúttal túl Å‘sziesre sikeredett, de jó hangulatban, sok látnivalóval telt, még ha a nyirkos-esÅ‘s idÅ‘ miatt egy kicsit gyorsabbra is vettük a bejárást.

Varga Sándor