Ötnapos túra Herkulesfürdő környékén

Herkulesfürdő (Erdély, Krassó-Szörény megye), Al-Duna, Orsova, Kazán-szorosok
2011. június 9-13-ig

Magyar Robi fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhetően ismét páratlan élményben lehetett részünk, amikor részt vettünk a Bihargók Herkulesfürdő környéki ötnapos túráján. Néhány hozzátartozóval kiegészülve huszan vágtunk neki a kalandnak. A Gyula-Arad-Temesvár-Lugoj-Karánsebes útvonal 330 km-ének megtétele után dél körül már meg is érkeztünk a Herkülesfürdő melletti Hét forrás kempinghez. Itt elfoglaltuk a szálláshelyeinket a háromszemélyes faházakban, és rövid pakolászás után neki is vágtunk az első napi túrának a Ceszna völgyébe.

A kempingtől a Cserna menti úton továbbhaladva a megyehatárt jelző tábla előtt kezdtük meg utunkat a kék kereszt jelzés mentén. Rövid, de meredek emelkedő után egy kereszthez érkeztünk, ahonnét visszatekintve remek kilátás nyílt a Csernát kétoldalról övező sziklafalakra. A túloldalra előretekintve viszont csodálatos szépségű völgyet pillanthattunk meg, ahol a sziklaszirteket a bánáti fekete fenyők jellegzetesen ritkás, szavannai fákhoz hasonló alakja díszítette. A Ceszna patak völgyébe leereszkedve kis vízeséseket és egy még működő vízimalmot találtunk. Ez a patak és az azt övező sziklafal volt valaha Magyarország határa ezen a vidéken, tehát ha száz évvel ezelőtt jártunk volna erre, akkor a Cesznán történő átkeléseinkkel a határt is többször átléptük volna. Utunk egy kunyhóhoz vezetett, itt a csobánnál ízelítőt kaphattunk a sajtkészítés hagyományaiból, és vásárlásra is lehetőségünk nyílt.

A kampinghez visszaérve alig vártuk, hogy végre kipróbálhassuk Herkulesfürdő nevezetességeit, a melegvizű forrásokat. Számtalan helyről tör elő a termálvíz, néhány helyen a kőbe véstek kis medencéket, ahol az átfolyó vízben áztathatják magukat az emberek. De a legnagyobb élménynek mégsem ezt találtuk. Ugyanis egy termálforrás közvetlenül a Csernába ömlik, így órákat pancsolhattunk a folyóban úgy, hogy mindenki megtalálhatta a számára ideális hőmérsékletű fürdővizet. Mivel mindez a folyó túloldalán volt, és ehhez át kellett kelni a térdigérő hideg vizen, rajtunk kívül csak elvétve voltak mások. Az elkövetkezendő napokban kipróbáltunk néhány kiépített medencét is, de leginkább rendre visszatértünk ehhez a páratlan folyóbeli élményfürdőhöz.

Másnap a gyülekező esőfelhők miatt módosítani kellett az eredeti túratervet, így a napot orsovai kirándulással kezdtük. A kikötőből hajókázásra kis hajókázásra indultunk, így kétórás úttal a vízen is bejárhattuk az Al-Duna egy részét, a Kis- és a Nagy-Kazán-szorost, és még a dunamenti sziklafalból nyíló barlangokat is meglátogattunk. A kikötőbe visszatérve felkerestünk egy modern katolikus templomot, ahol emléktábla jelezte magyarul is, hogy 1849-53-ig Orsován volt elrejtve a Szent Korona. Akiket a hajókázás kifárasztott, azok délután kis városnézésre indultak Herkulesfürdőn, mi többiek kisebb túrákkal folytattuk a napot. Először a Herkülesfürdőre néző sziklafalon a Fehér kereszt kilátót kerestük fel, majd innét továbbmásztunk Serban barlangjához, mivel Robi jelezte, hogy a kereszttől csak 300 m-re van ez a barlang. (Ez a háromszáz méter vált a későbbi túrák során a távolságmérés etalonjává.) Innét visszatértünk a kempinghez, majd a kisbusszal elindultunk a Cserna mentén felkeresni az 50 km-re lévő Corcoaia szurdokvölgyet. A nem túl hosszú, de rendkívül látványos szurdokban a víz az egyik oldali sziklafalat félkörívben alámosta, így fejünk fölé hajló sziklák alatt sétálhattunk. Visszafelé még megálltunk, hogy felkeressük a „kis falut, ahova csak létrán lehet felmenni”. Az útról egy kis függőhídon átkeltünk a Csernán, innét egy ösvény vezetett a sziklafalhoz, amelyre öt falétra volt rögzítve, és csak ezeken lehetett továbbhaladni. „Via ferrata” fábólJ. Időközben ránksötétedett, így a létrákon való visszaereszkedés élményét fejlámpákkal, illetve azok hiányával fokoztuk.

A harmadik napon egy 20 km-es gerinctúra várt ránk. A túrát a Szeles-vízeséssel kezdtük, némi emelkedő után hamar megláttuk a vízesés felső részét, majd továbbhaladva elértük a mintegy 40 m-es vízesést, melynek alsó része alá be lehetett állni. Innét alulról láthattuklegjobban, ahogy a vízesés alsó része szétporlad a szélben. A felhők közül éppen kibújó nap fénysugarait az apró vízcseppek a szivárvány színeire bontották. Továbbhaladva felfelé, kiértünk a sziklafal tetejére, ahonnét rálátásunk nyílt az aznapi túra kiindulópontjára, és a korábbi túrák helyszíneit is sikerült a távolból beazonosítani: a Ceszna völgyet, a létrás utat, a gáttal felduzzasztott Csernát. Mielőtt a főgerincet elértük, még egy másik sziklapárkányról is gyönyörködhettünk a kilátásban, azonban továbbhaladva ködbe borult a hegytető. Először a Cicilovete mezőt értük el, itt már a kilátást ugyan nem élvezhettük a ránkhúzódó ködtől, de a rét számtalan szebbnél szebb virágát csodálhattuk. Ezen a mezőn viszont eltűnt a turistajelzés, úgyhogy csak a főgerinc vonalát követhettük, úttalan utakon, jelzés nélkül haladtunk tovább, amíg el nem értük a kempinghez levezető ösvény jelzését. De mi itt továbbhaladtunk a Herkulesfürdő felé magasodó helyekbe, ahonnan a Gőzölgő (Izzasztó) barlangot érintve ereszkedtük be a városba a kék kereszt jelzések garmadája mentén. Volt olyan pont, honnan ötfelé vezetett ösvény, és mindegyiken kék kereszt jelzés volt. A napi túrát herkulesfürdői városnézéssel fejeztük be. A valaha a Monarhia legszebb fürdővárosaként emlegetett óváros a távolból jobban mutat, az építészeti örökség lassan az enyészeté válik. A napot finom pörköltvacsorával zártuk.

A negyedik napi túra célpontja a Domogléd-csúcs volt. A Feregari-szoroson keresztül indultunk, látványos sziklafalak között, számtalan kijelölt sziklamászó útvonallal, ezuán egy bükkös következett, majd elhagyott gyümölcsfák között, kidőlt fákkal borított vízmosáson keresztül jutottunk el a Musoroane-mezőhöz és az itt található erdészházhoz. Itt némi friss vizet vettünk magunkhoz, majd nekivágtunk az emelkedőnek, fel a Domogléd csúcsra. Az 1105 m-es csúcs virágözönnel, pillangókkal fogadott bennünket. Innen pompás kilátásunk nyílt a kanyargó Dunára, és az azon túli területekre is. A csúcsról a fehér kereszt kilátó felé ereszkedtünk vissza. Este jó hangulatú szalonnasütéssel zártuk a napot, közben meghallgathattuk a Montanából hazalátogató Sanyi bácsi háborús és 56-os élményeit.

Utolsó nap búcsút vettünk Herkulesfürdőtől, megnéztük a vasútállomás gyönyörű épületét, majd Orsován keresztül a Duna mentén indultunk haza. Elhaladtunk a Santa Ana kolostor mellett, majd felszaladtunk a Ciucaru Mare csúcsra, ahonnét ismét gyönyörű kilátás volt a Nagy Kazán-szorosra és a Dunára. Még felkerestük a Gura Ponicovei barlangot, ahol több száz méter megtétele után elértük a túloldalról beszivárgó Duna vizét. Néhány fénykép készítésének erejéig megálltunk a Baross-emléktáblánál, majd megcsodáltuk a Duna túloldalán Galambóc várát, Újmoldva-Oravica-Moravica Temesvár-Arad útvonalon érkeztünk haza.

Ez után az utazás után a herkulesfürdői emlék már nem csak a filmet, illetve az ismert keringőt jelenti számunkra. Gondolom, minden résztvevő nevében kijelenthetem, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, és mindannyian jól éreztük magunkat. És ezért is, mint mindenért: Robi a hibás.