Ötnapos túra Herkulesfürdő környékén

HerkulesfürdÅ‘ (Erdély, Krassó-Szörény megye), Al-Duna, Orsova, Kazán-szorosok
2011. június 9-13-ig

Magyar Robi fáradhatatlan szervezÅ‘munkájának köszönhetÅ‘en ismét páratlan élményben lehetett részünk, amikor részt vettünk a Bihargók HerkulesfürdÅ‘ környéki ötnapos túráján. Néhány hozzátartozóval kiegészülve huszan vágtunk neki a kalandnak. A Gyula-Arad-Temesvár-Lugoj-Karánsebes útvonal 330 km-ének megtétele után dél körül már meg is érkeztünk a HerkülesfürdÅ‘ melletti Hét forrás kempinghez. Itt elfoglaltuk a szálláshelyeinket a háromszemélyes faházakban, és rövid pakolászás után neki is vágtunk az elsÅ‘ napi túrának a Ceszna völgyébe.

A kempingtÅ‘l a Cserna menti úton továbbhaladva a megyehatárt jelzÅ‘ tábla elÅ‘tt kezdtük meg utunkat a kék kereszt jelzés mentén. Rövid, de meredek emelkedÅ‘ után egy kereszthez érkeztünk, ahonnét visszatekintve remek kilátás nyílt a Csernát kétoldalról övezÅ‘ sziklafalakra. A túloldalra elÅ‘retekintve viszont csodálatos szépségű völgyet pillanthattunk meg, ahol a sziklaszirteket a bánáti fekete fenyÅ‘k jellegzetesen ritkás, szavannai fákhoz hasonló alakja díszítette. A Ceszna patak völgyébe leereszkedve kis vízeséseket és egy még működÅ‘ vízimalmot találtunk. Ez a patak és az azt övezÅ‘ sziklafal volt valaha Magyarország határa ezen a vidéken, tehát ha száz évvel ezelÅ‘tt jártunk volna erre, akkor a Cesznán történÅ‘ átkeléseinkkel a határt is többször átléptük volna. Utunk egy kunyhóhoz vezetett, itt a csobánnál ízelítÅ‘t kaphattunk a sajtkészítés hagyományaiból, és vásárlásra is lehetÅ‘ségünk nyílt.

A kampinghez visszaérve alig vártuk, hogy végre kipróbálhassuk HerkulesfürdÅ‘ nevezetességeit, a melegvizű forrásokat. Számtalan helyrÅ‘l tör elÅ‘ a termálvíz, néhány helyen a kÅ‘be véstek kis medencéket, ahol az átfolyó vízben áztathatják magukat az emberek. De a legnagyobb élménynek mégsem ezt találtuk. Ugyanis egy termálforrás közvetlenül a Csernába ömlik, így órákat pancsolhattunk a folyóban úgy, hogy mindenki megtalálhatta a számára ideális hÅ‘mérsékletű fürdÅ‘vizet. Mivel mindez a folyó túloldalán volt, és ehhez át kellett kelni a térdigérÅ‘ hideg vizen, rajtunk kívül csak elvétve voltak mások. Az elkövetkezendÅ‘ napokban kipróbáltunk néhány kiépített medencét is, de leginkább rendre visszatértünk ehhez a páratlan folyóbeli élményfürdÅ‘höz.

Másnap a gyülekezÅ‘ esÅ‘felhÅ‘k miatt módosítani kellett az eredeti túratervet, így a napot orsovai kirándulással kezdtük. A kikötÅ‘bÅ‘l hajókázásra kis hajókázásra indultunk, így kétórás úttal a vízen is bejárhattuk az Al-Duna egy részét, a Kis- és a Nagy-Kazán-szorost, és még a dunamenti sziklafalból nyíló barlangokat is meglátogattunk. A kikötÅ‘be visszatérve felkerestünk egy modern katolikus templomot, ahol emléktábla jelezte magyarul is, hogy 1849-53-ig Orsován volt elrejtve a Szent Korona. Akiket a hajókázás kifárasztott, azok délután kis városnézésre indultak HerkulesfürdÅ‘n, mi többiek kisebb túrákkal folytattuk a napot. ElÅ‘ször a HerkülesfürdÅ‘re nézÅ‘ sziklafalon a Fehér kereszt kilátót kerestük fel, majd innét továbbmásztunk Serban barlangjához, mivel Robi jelezte, hogy a kereszttÅ‘l csak 300 m-re van ez a barlang. (Ez a háromszáz méter vált a késÅ‘bbi túrák során a távolságmérés etalonjává.) Innét visszatértünk a kempinghez, majd a kisbusszal elindultunk a Cserna mentén felkeresni az 50 km-re lévÅ‘ Corcoaia szurdokvölgyet. A nem túl hosszú, de rendkívül látványos szurdokban a víz az egyik oldali sziklafalat félkörívben alámosta, így fejünk fölé hajló sziklák alatt sétálhattunk. Visszafelé még megálltunk, hogy felkeressük a „kis falut, ahova csak létrán lehet felmenni”. Az útról egy kis függÅ‘hídon átkeltünk a Csernán, innét egy ösvény vezetett a sziklafalhoz, amelyre öt falétra volt rögzítve, és csak ezeken lehetett továbbhaladni. „Via ferrata” fábólJ. IdÅ‘közben ránksötétedett, így a létrákon való visszaereszkedés élményét fejlámpákkal, illetve azok hiányával fokoztuk.

A harmadik napon egy 20 km-es gerinctúra várt ránk. A túrát a Szeles-vízeséssel kezdtük, némi emelkedÅ‘ után hamar megláttuk a vízesés felsÅ‘ részét, majd továbbhaladva elértük a mintegy 40 m-es vízesést, melynek alsó része alá be lehetett állni. Innét alulról láthattuklegjobban, ahogy a vízesés alsó része szétporlad a szélben. A felhÅ‘k közül éppen kibújó nap fénysugarait az apró vízcseppek a szivárvány színeire bontották. Továbbhaladva felfelé, kiértünk a sziklafal tetejére, ahonnét rálátásunk nyílt az aznapi túra kiindulópontjára, és a korábbi túrák helyszíneit is sikerült a távolból beazonosítani: a Ceszna völgyet, a létrás utat, a gáttal felduzzasztott Csernát. MielÅ‘tt a fÅ‘gerincet elértük, még egy másik sziklapárkányról is gyönyörködhettünk a kilátásban, azonban továbbhaladva ködbe borult a hegytetÅ‘. ElÅ‘ször a Cicilovete mezÅ‘t értük el, itt már a kilátást ugyan nem élvezhettük a ránkhúzódó ködtÅ‘l, de a rét számtalan szebbnél szebb virágát csodálhattuk. Ezen a mezÅ‘n viszont eltűnt a turistajelzés, úgyhogy csak a fÅ‘gerinc vonalát követhettük, úttalan utakon, jelzés nélkül haladtunk tovább, amíg el nem értük a kempinghez levezetÅ‘ ösvény jelzését. De mi itt továbbhaladtunk a HerkulesfürdÅ‘ felé magasodó helyekbe, ahonnan a GÅ‘zölgÅ‘ (Izzasztó) barlangot érintve ereszkedtük be a városba a kék kereszt jelzések garmadája mentén. Volt olyan pont, honnan ötfelé vezetett ösvény, és mindegyiken kék kereszt jelzés volt. A napi túrát herkulesfürdÅ‘i városnézéssel fejeztük be. A valaha a Monarhia legszebb fürdÅ‘városaként emlegetett óváros a távolból jobban mutat, az építészeti örökség lassan az enyészeté válik. A napot finom pörköltvacsorával zártuk.

A negyedik napi túra célpontja a Domogléd-csúcs volt. A Feregari-szoroson keresztül indultunk, látványos sziklafalak között, számtalan kijelölt sziklamászó útvonallal, ezuán egy bükkös következett, majd elhagyott gyümölcsfák között, kidÅ‘lt fákkal borított vízmosáson keresztül jutottunk el a Musoroane-mezÅ‘höz és az itt található erdészházhoz. Itt némi friss vizet vettünk magunkhoz, majd nekivágtunk az emelkedÅ‘nek, fel a Domogléd csúcsra. Az 1105 m-es csúcs virágözönnel, pillangókkal fogadott bennünket. Innen pompás kilátásunk nyílt a kanyargó Dunára, és az azon túli területekre is. A csúcsról a fehér kereszt kilátó felé ereszkedtünk vissza. Este jó hangulatú szalonnasütéssel zártuk a napot, közben meghallgathattuk a Montanából hazalátogató Sanyi bácsi háborús és 56-os élményeit.

Utolsó nap búcsút vettünk HerkulesfürdÅ‘tÅ‘l, megnéztük a vasútállomás gyönyörű épületét, majd Orsován keresztül a Duna mentén indultunk haza. Elhaladtunk a Santa Ana kolostor mellett, majd felszaladtunk a Ciucaru Mare csúcsra, ahonnét ismét gyönyörű kilátás volt a Nagy Kazán-szorosra és a Dunára. Még felkerestük a Gura Ponicovei barlangot, ahol több száz méter megtétele után elértük a túloldalról beszivárgó Duna vizét. Néhány fénykép készítésének erejéig megálltunk a Baross-emléktáblánál, majd megcsodáltuk a Duna túloldalán Galambóc várát, Újmoldva-Oravica-Moravica Temesvár-Arad útvonalon érkeztünk haza.

Ez után az utazás után a herkulesfürdÅ‘i emlék már nem csak a filmet, illetve az ismert keringÅ‘t jelenti számunkra. Gondolom, minden résztvevÅ‘ nevében kijelenthetem, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, és mindannyian jól éreztük magunkat. És ezért is, mint mindenért: Robi a hibás.