Szentháromság-vízesés és a Belényesi-medence nevezetességei

Egy nem mindennapi túranap leírása

Mint az már régóta szerepelt a túrakiírások között, Magyar Robi április 30-ra túrát szervezett a Kataraktáliákhoz, a Fekete-Körös biharmezÅ‘i forráságainak vízeséseihez. Mivel a meteorológusok záporok, zivatarok lehetÅ‘ségét is elÅ‘rejelezték, „B” tervvel is készült egy nagyobb esÅ‘ esetére: a Belényesi medence nevezetességeinek felkeresésével.

Reggel viszonylag derűs volt az idÅ‘, amikor megérkeztünk BiharmezÅ‘re. Az elhagyott rézbánya bejáratait megnézve indultunk neki a túrának a SzélsÅ‘ patak mentén. Helyenként a patak medrében haladva, de leginkább uszadék farönkökön ugrálva haladtunk elÅ‘re a nemrég felfestett kék kör jelzésen, a Szentháromság vízesésig. Már messzirÅ‘l hallhattuk a vízesések moraját, amikor megpillanthattuk elÅ‘ször a középsÅ‘ ág lenyűgözÅ‘ méretű esését sziklafalon. Ahogy a vízesés elé értünk, már csak az alsó 30 méteres részét láttuk, de az is káprázatos látvány nyújtott. Aztán megpillanthattuk balra a Fontinyel patakon a 60 méteres esést, majd jobbra Kirligaj patakon a 45 méterest. Egy nagyobb fenyÅ‘ tövébÅ‘l mindhárom vízesést láthattuk. Miután kigyönyörködtük és kifényképezkedtük magunkat, továbbindultunk a Fontinyel patakról balra egy meredek kÅ‘folyáson felfelé. Útközben még kitérÅ‘t tettünk a vízesésekkel szemközti sziklaperemekre, ahonnét végre teljes nagyságban láthattuk a középsÅ‘, Hotorán ág 80 méter magas vízesését, miközben a másik két esésben is gyönyörködhettünk. Az az egy gondunk volt csak, hogy ezeket a méreteket fényképezÅ‘géppel megörökíteni nem lehetett, ugyanis csak töredékei fértek bele a fényképezÅ‘gép látószögébe.

A Fontinyel patak mentén továbbhaladva, egy nemrég épült dózerút keresztezte utunkat, amikor elértük a Picula eséseket. A Piculák elnevezés onnan származik, hogy a nagy szintkülönbségben egy nagy vízesés lehetÅ‘sége is benne volt, de a hegy azt inkább aprópénzre, piculára váltotta. Ha a mintegy tucatnyi, változatos, 3-4 méteres esés közül akár csak egy is a Bükkben vagy a Pilisben lenne, ott már régen turista pihenÅ‘helyet kapott volna, kiépítve korlátokkal, asztalokkal, székekkel. Itt meg csak egy a sok közül a járatlan vadregényes helyen. A vízesések mentén haladva jó kis áztató esÅ‘ kapott el bennünket. Ahogy mentünk tovább felfelé, elértük a régi móc utat és a Két fél-esést, mert az út a vízesést kétfelé vágta. A Két fél-esés egy kicsit csalódás volt, mert méreteiben nem nagyon tért el Piculáktól. Dél felé haladtunk a móc úton, majd a Hotorán patakot elérve, visszaereszkedtünk annak mentén megkeresni a Pongrác-Szervác-Bonifác esést. Ezt vágta idÅ‘közben ketté az újonnan épülÅ‘ dózerút, úgyhogy erre talán most már jobban illene a két fél megnevezés. IdÅ‘közben a jéghideg esÅ‘ annyira felerÅ‘södött, hogy úgy döntöttünk, a tervezett útvonal további részét máskorra hagyva inkább visszatérünk a kocsihoz. Azért még egy kicsit továbbhaladva az úton, meggyÅ‘zÅ‘dhettünk róla, hogy az mintegy száz méter után véget ér. Még láthattuk a Kirligaj patakon az Olvasó esést, majd a dózerúton a másik irányba továbbhaladva több helyrÅ‘l is ismét rálátásunk nyílt a Szentháromság esések felsÅ‘ szakaszaira. Egy meredek szakadék mellett poénkodni akartam, hogy talán itt kellene leereszkednünk, de közelebb érve rájöttem, hogy valójában tényleg itt jöttünk fel. Most továbbhaladtunk az úton, amelyet keresztezte a Fekete-Körös völgyébÅ‘l Rézbányára vezetÅ‘ kék kör jelzés. Ahol most megkezdtük a visszaereszkedést a völgybe. A jelzés ugyan fel volt festve, de turistautat elfelejtettek hozzá mellékelni. Nem hogy ösvényt, de még lábnyomokat sem láttunk a helyenként mintegy 70 fokos ereszkedÅ‘n. A lejtÅ‘ legvégén egy gördülÅ‘ köves kÅ‘omláson kellett leereszkednünk az esÅ‘tÅ‘l immár kisebb patakká duzzadt vízmosásban. Itt még „felavattuk a Sanyi esést”, majd a Körös-völgyben a kiindulópontig sétáltunk a szakadó esÅ‘ben. Ekkor kb. 14 óra volt, ruháinkat szárazra cseréltük és hozzáláttunk a „B” terv megvalósításához.

ElÅ‘ször a Jókai víznyelÅ‘ barlanghoz mentünk, és megcsodáltuk, hogy nyeli el a 20 méter magas barlangszáj a falun átfolyó patakot.
KövetkezÅ‘ túrapontunkon ismét találkozhattunk az eltűnt vízzel, hogy az megszentelve elÅ‘bukkanjon a kalugyeri Csodaforrásnál. A dagadóforrás idÅ‘szakosan működik, 10-20 percenként megtelik vízzel, megemelkedik a vízszint a természet által kivájt kis medencében, majd lassan visszaapad teljesen üresre.
Ezután a mérági szakadékot kerestük fel, ahol vörös homokkÅ‘falak között bolyongtunk ámulva.
Megnéztük a köröstárkányi emlékművet, majd már miközben ránksötétedett, felszaladtunk a várasfenesi Bélavárhoz.
A nap végén sok napra szóló élménnyel gazdagodva térhettünk haza.

Képek a túráról