Remek séta a Bandika- és Cimbora-fákhoz!

Anitának mindig jó ötletei vannak, Edit kívánságát valósítottuk meg, régen szeretett volna ellátogatni a Bandika- és a Cimbora-fához. Nagyon kívánta a szervezetünk a mozgást, így elindultunk egy jót sétálni, Anita, Varga Sanyi, Edit, Kati és én. Az idÅ‘járás kegyes volt hozzánk, mivel két napig esett a hó, azt gondoltuk fárasztó túra
vár ránk, ezzel szemben ragyogó napsütésben laza sétát tettünk a vidéki pusztán. Végig sétáltunk a Széchenyi-ligeten és a temetÅ‘ mellett, kijutva a városból elindultunk, az élÅ‘víz-csatorna partján úticélunk irányába. Utunkat csodálatos öreg fák övezték, vadkacsák úszkáltak a csatornában, madarak csicseregtek a kellemes idÅ‘ben, a nagy tölgyek tetején ragadozó madarak zsákmányra vártak, távolban Å‘zeket láttunk mezÅ‘kön. A vidéki tájnak télen, a hótakaró jótékony takarásában, csak a szépsége látszott. Végig mentünk a piros jelzésen, beszélgetés közben felidéztük eddigi közös túráinkat, és hamar megláttuk úti célunkat, a Bandika-fát. Az öreg kopott emlékmű takarásában magasodott, az védett öreg fehér nyárfa. Az öreg kora és az idÅ‘járás megviselte, ágai kiszáradva, letöredezve, de mégis keményen áll a csatorna árterében. Fotóztunk és megkerestük a geoládát, hamar megvolt.
Tovább sétálva a gátoldalban, a havas tájat megcsillantotta a délutáni nap sugara. Elsétáltunk egy magányos tölgy és egy gémeskút mellett, távolban az Å‘zcsorda, megérezve jelenlétünket, futásnak eredt. A Cimborát nem volt nehéz megtalálni, kimagaslott a bozótos ártérbÅ‘l. Tövénél lepakoltunk uzsonnáztunk és megcsodáltuk a fa méreteit, az ember eltörpül az óriás alatt! A villámcsapás nyomait máig nem heverte ki, üregeiben taplógombák telepedtek meg. Letöredezett ágai, szertehevernek a földön, de minden ágán, csúcsán új hajtások mutatják életerejét. Mindkét fára ráférne már, hogy közvetlen környezetét rendbe szedjék, vagy feltűnÅ‘ táblával jelezzék a
helyet, ha már védett fákról van szó!

Nem kell mindenáron nagy dolgokat tenni az egészségünkért, egy jólesÅ‘ séta a téli tiszta levegÅ‘n csodákra képes! Sok ember nem is tudja, mennyi szépség van a környezetében, mi magunk is mostanában tapasztaljukmeg a „hazai” pálya nyújtotta lehetÅ‘ségeket, nem kerül pénzbe, ami a mai világban fontos lehet.

Hazafelé, jó hangulatban szép naplementében gyönyörködtünk, és terveztük fejben a következÅ‘, de már tavaszi túráinkat! Kellemesen elfáradva tértünk haza.

Gyula, 2011-02-26

B.G.E.

http://www.csabaibihargok.hu/image/tid/123