Télvégi barangolás két csúcs ölelésében!

Télvégi barangolás két csúcs ölelésében!

Tegnap különös arculat fogadta a Bihar- hegységbe induló 40 fős
csapatot, akik a Csabai Bihargók hótalpas túrájára álltak föl az
otthoni kandalló mellől!

Már itthon, az alföldi régióban látszódott, hogy ha szerencsénk van
ebben a ciklonokban igen gazdag télidőben, nem mindennapi  látási
viszonyok fogják emelni a tavaszba hajló, téli barangolás élményét.
Meteorológus nyelven, tiszta látás várt bennünket! Ha 50km- nél
távolabbra lévő domborzati elemek jól kivehetőek, tiszta látásról
beszélünk.

Szerencsénk lett! Olyan mértékű felhőkavalkád tarkította és
színesítette a két csúcs túráját, amely csak ritkán adódik.
Az idei február második felében, már csak kizárólag a magasabb
részeken él az idei tél! Lentebb hónak már nyomát sem lelni.
A Béli- hegység éles kontúrú vonulata már sejtette, hogy szép kilátás
vár majd ránk, minél magasabbra emelkedünk.

Szinte csak a Biharfüred ( 1102m ) közelében lévő Feredő-nyereg
magasságából mutatkozott a havas hegyvidék, addig még a szerpentin
kanyargó útja is száraz volt.

Egész nap kellemes hőmérséklet fogadta a természet szerelmeseit. Már a
Hotel parkolójában is fújt a szél- örömünkre!
A Szél mindig megkövetelt útitárs! Ha nincs...hiányzik!
Szél nélkül nincs hegyi élmény!

A Papok- feredőjénél szép kis hó-por forgatagok szaladgáltak, de már
innen látszott, hogy igen széles és éles látóhatár segíti majd
beazonosítani a környék gerinceit, csúcsait és emelni a nyílt terep
nyújtotta látnivalók szépségét.
A hótalpakra az eredeti tervem szerint szükség volt, ugyanis ahol a
hószánok nem járnak , ott taposni kellett emberesen!
Nagyjából 1-1,5 m hó lehet feljebb haladva, amelyből lassan ahogyan
teret nyer a tavasz, mind jobban kibújnak a tél által betemetett
fenyőgyerekek csúcsai.

A délelőtti időszakban gyönyörű magas- és középmagas felhők
tarkították az égboltot, különös árnyékot festve a hegyekre és a
medencére.
A csúcsok felett lencsefelhők formálódtak és vonultak szaporán.
Gyönyörű volt ahogyan tovarepítette a viharos szélkirálynő a
csoportokba verődött középmagas felhőket. A Mező- havasra
kapaszkodásunk kellős közepén Békéscsabáról telefonon bejelentkeztek,
a sajnos otthon maradt barátaink, mert annyira szépen mutatja magát a
Bihar gerincvonulata, hogy akár integethetnénk is egymásnak! ...a
telefont az orkán útjába fordítottam, és átadtam A Szél Szavát...! Nem
is tudom miért, de vágytak utánunk a srácok... :)
...az ilyen időt imádjuk!
Az Alföldön azért, mert ilyenkor láthatjuk a hegyeket, a hegyen meg
azért mert a széles körpanoráma mindig újabb adrenalinbombát ad!

A Mező-havas ( 1627 m) és az Istenek- havasa ( 1654 m ) tetején
üdvözletét nyújtó kabátszaggató orkán érzését, mindenki a szívébe
zárta!
...sőt le sem akartunk jönni onnan. Érezni, amíg lehet...Az Erőt...A
Szél erejét mi sem jellemzi jobban mint a szélnek kitett részeken és
csúcsok közelében, a csonttá fagyott fenyők és a különleges formát
öltő firnes hóalakzatok.

Az időjárási előrejelzés szerint kora délutánra beborult az ég, és az
Istenek- havasától visszafelé jövet kaptunk mutatóba egy finom
hózáport is déli irányból. De ennek ellenére maradt a széles
látóhatár. Igaz a hózápor után, széles táncot jártak a fejünk fölött
csak 100-re rohanó szélforgatta fractusok ( tépett alacsonyfelhők)
A levegő meglepően enyhe volt egész nap.

Nagyon kellemes testi fáradtsággal, lelki feltöltődéssel indultunk
vissza az Alföld világába, azzal a reménnyel , hogy minél hamarabb
újra bakancsot húzzunk, és meginduljunk a hegyek felé...
A tél lassan elköszön, a téli táj szerelmesei lassan elbúcsúznak majd
a hegyek zord illatától, de amíg van hó és a táj kicsit is emlékeztet
a télre, addig menni kell, mert menni muszáj!

Akik már jártak a téli Biharban ők azért, akik csak most taposták
először a havat, az Erdélyi- szigethegység eme csodavilágban ők meg
azért vágynak vissza talán már másnap reggel...
És talán fel is csörgették az órát vasárnap reggelre...

Én biztosan , mert indultam dolgozni!

Pap Attila Túravezető