Kirándulás a Révi szorosban

Nagy lelkesedéssel indultunk útnak, hiszen legtöbbünk számára még ismeretlen hely volt a KirályerdÅ‘ hegység. A leírásokból már tudtuk, hogy gyönyörû sziklaszorosok, barlangok, kilátóhelyek mellett vezet el tervezett túraútvonalunk.

 

A határátkelés és az utazás zavartalan volt. Hamar megérkeztünk Révre, ahol a személygépkocsikat a futballpálya mellett hagytunk, majd útnak indultunk.

 

Felkapaszkodtunk a Révi szoros jobb oldali sziklapárkányán vezetÅ‘ ösvényen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt. Alattunk, a szorosban a Sebes-Körös hömpölygött, a távolban pedig ott kéklettek a Réz- és Meszes-hegység csúcsai.

 

Mintegy két órán keresztül tartott panoráma-utunk, ami után leereszkedtünk a szorosba, a Zichy barlanghoz. A barlangba, sajnos, nem tudtunk bemenni, mert az elÅ‘zÅ‘ napok esÅ‘zésétÅ‘l annyira megemelkedett a barlangi patak vízszintje, hogy nem volt biztonságos a barlang megközelítése.

 

Megcsodáltuk a barlang közelében található szép vízesést, majd kicsit fájó szívvel haladtunk tovább az egykori EKE menedékház mellett, szomorúan látva annak elhanyagoltságát, gazdátlanságát.

 

Ez után elindultunk a szoros bal oldali panorámaútjának bejárására. Útba ejtettük a három Devence barlangot, a Két Püspök sziklát és hamar felértünk a hegygerincre. A kiadós ebédet követõen folytattuk utunkat. Gyönyörű volt a zöldellõ erdõ, a nyíló virágok látványa. Az idõjárás kegyes volt hozzánk, az elÅ‘rejelzés ellenére nem kellett elÅ‘vennünk az esÅ‘kabátot.

 

A panorámaút végén visszatértünk a szorosba és a vasút mentén, a legrövidebb úton igyekeztünk vissza az autókhoz. Útközben még megcsodáltuk a Tündérvárat, ahol egy barlang szájánál középkori õrtorony romjai még ma is állnak.

 

Autóba ültünk, majd Rév utolsó, még ma is mûködõ fazekasmûhelyébe látogattunk, majd folytattuk utunkat Sonkolyosra, a Zenovia menedékházhoz.

 

Késõ délutáni program gyanánt, személyautókkal felmentünk a Sonkolyos feletti magas csúcsra, ahonnan szép kilátás nyílik. Visszafelé jövet, bementünk egy román család házába, ahol betekintés nyertünk mindennapjaikba és egy kisebb vendéglátásban volt részünk.

 

A menedékházhoz érve, ahogyan a pihenéshez készülÅ‘dtünk, volt közöttünk olyan, aki sátorozni szeretett volna és voltak, akik a menedékházat választották. Este bográcsost fÅ‘ztünk, majd nyugovóra tértünk.

 

A második napon elÅ‘ször a Magyar barlangot látogattuk meg, amelynek bejáratához, a Sebes-Körös felett, függÅ‘híd vezetett. Ezt követÅ‘en a Méhséd völgyét szándékoztunk bejárni. A völgy nagyon szép volt, mindenfelé rengeteg virág nyílott. A csoport egyik tagja, a Tanár Úr, nagy szakértÅ‘je az élÅ‘világnak és lelkesen soroltan a növények és állatok magyar és latin elnevezéseit.

 

A völgy felsÅ‘ végén bejártuk a Bíró Lajos barlangot, amely nagy kaland volt a merészebbek számára, hiszen több helyen is, csak térden felül érÅ‘ vízben gázolva lehetett továbbjutni. A közelben található egy száraz barlang is, így azok, akik nem vállalkoztak a vizes túrára, azok ezt járták be.

 

A barlangászás után kerülÅ‘ úton tértünk vissza a hegygerincen. Az út végén egy meglehetÅ‘sen nehézkes terepen ereszkedtünk le a menedékházhoz. Már esteledett, fáradtak is voltunk, de mindannyian élményekkel gazdagodva indultunk haza.